Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
A PAPÍR VÍZJELEK TÖRTÉNETE ÉS HASZNA pírlapot rak, amit azután a vaskos gerendaprésben, a nedvessajtóban egyszerre préselnek ki. A rakosás során felszabaduló üres szitát a legény visszatolja a mesternek. Adott kis papírmalom műhelyében adott időben folyamatosan készülő papír előállításakor tehát legkevesebb két szitát használnak. A leggondosabb szitakészítés, drótformázás esetén is kicsiny különbségek adódnak a szitapár vízjelei között. Ezek együtt adják a vízjelpárt. Azonos papírra nyomtatott könyvek anyagában figyelhető meg legkönnyebben az ilyen páros. Természetesen nagyobb malmokban egyszerre nem csupán egy, hanem akár háromnégy kádnál is folyt merítés nagyobb megrendelés esetén (pl. nyomda, uradalmi adminisztráció stb. nagy tételű igénylésére). Ilyenkor több szitapár volt használatban azonos vízjellel. Ezeknek a momentumoknak a megfigyelése ipartörténeti jelentőségű lehet, hiszen következtethetünk a malom teljesítményére. A minden kétséget kizáró teljes azonosítás egy már ismert, hitelesen datált, papírtörténeti forrásadatokkal azonosított készítmény és egy kérdéses másik példány között akkor lehetséges, ha a vizsgálat nem kizárólag a vízjelre irányul. Szükséges ismernünk a papír körülvágatlan, eredeti teljes méretét, ami lehetővé teszi a szita minden látható adatának felvételét. így a merevítőbordák, rövid oldalak mentén szokásos pótmerevítők számának regisztrálását; a finom kiemelő bordahuzalok 10 milliméteres szakaszra eső számát, az ún. szitafinomságot; a vízjelelemek pontos rajzát, elhelyezkedésüket a felületen. A papír színének, vastagságának, rugalmasságának, rostminőségének (csomósság, felhősség, áttetszőség) jellemzőit. Ha ezek bármelyike közül eltérés mutatkozik a vízjelelemek egyezése mellett, akkor ugyanazon malom más-más készítményéről van szó. Az adatfelvételkor természetesen áteső fényben pontos kontaktrajzot kell készítenünk a vízjelekről és a bordázat egy részletéről. Meg kell határozni a vizsgált papír lelőhelyét, lehető teljes lokalizációját (kibocsájtás, felhasználás helye, időpontja, jellege, jelenlegi őrzési helye, jelzete). Ilyen teljességre törekvő vízjeles és kiegészítő adatokat egyaránt tartalmazó papír adatgyűjtés itthon alig akad; inkább csupán a vízjel többé-ke- vésbé pontos kontaktrajzát és a főbb méret- és lokalizációs adatokat tartalmazzák. Eleddig a legteljesebb BOGDÁN István gyűjteménye, amely örököse tulajdonában van. Igen nagy szolgálatot tenne a jövendő kutatás számára egy közgyűjteményben (Országos Levéltárban) elhelyezett, szakszerűen gyarapított törzsanyagú papírkészítés-történeti adattár, amely ideális esetben, idővel interneten is hozzáférhető lehetne. Megindításakor a Bogdán István által javasolt teljes körű adatlap (digitalizált!) alkalmazásával eleve biztosítható lenne az adatfelvétel szakszerűsége. „A vízjelkutatás eredményét - eltekintve a papír- készítés történetkutatásától - elsősorban a levéltár- és történettudomány használhatja fel a papírt jellemző adatok kor- (eredetiség) és helymeghatározó képessége révén. [...] A vízjelkutatás - és a papírtörténet elsődleges forrása a levéltár. A levéltári anyagot használja és kell használnia elsősorban, mert itt lényegesen korábbtól, nagyobb mennyiségben és többségében sértetlenül (ív) áll rendelkezésre az anyag, mint a könyvtárban."6 Kiegészíthetjük mindezt azzal, hogy a megyei, illetve regionális gyűjtőkörű múzeumok adattárainak pl. intézmény-, iskola- és céhtörténeti dokumentumai is kitűnő forrást jelenthetnek a helyi papírkészítés-történet kutatása számára, akárcsak a könyvtárak kézirattárai. A nyomtatópapírok feltérképezése, azonosítása nehezebben megoldható feladat. Az írásra szánt papírokat utólag még híg zselatinfürdőbe mártva enyvezték is; az enyvet rögzítése, oldhatatlanná tétele érdekében timsóoldattal cserezték. Az enyvezett papír rideggé vált, ezért sulykolással puhítani kellett. Az eleve könyvnyomtatásra szánt papírfajtákat nem enyvezték előre, ezek gyakorlatilag szívópapírok. Utólagos enyvezésük hosszú időn át a könyvkötőlegényekre háruló fá- radalmas munka maradt. Rendkívüli adatfelvételi esély adódik a könyvrestaurátor munkája során, mikor a felfűzött könyvtestet szétbontja. Ilyenkor lehetőség nyílik az alkalmazott papírív részletekből összeilleszthető rekonstrukciójára a vízjel kontaktrajz elkészítése és az eredeti méret dokumentálása érdekében. Például a Veszprém megyei Sóly és Igái papírmalmának több produktumát a veszprémi Számmer nyomda és a pápai Református Főiskolai Nyomda könyveinek és aprónyomtatványainak restaurálása során ismerhettük meg. Az ismert készítési helyű, korú papírok lehető legteljesebb körű adataiból kialakult vízjeles gyűjteménynek döntő szerepe lehet ismeretlen, vagy bizonytalan korú, esetleg szándékosan visszakeltezett iratok kormeghatározásában. Adott esetben tévesen dátumozott dokumentum vagy grafikai lap helyes datálását éppen a papír vízjelének és egyéb kiegészítő adatainak ismeretére alapozhatjuk. 101
