Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
SCHAMSCHULA REZSŐ (RUDOLF), vitéz simontornyai (Czernowitz, Bukovina, 1866. szeptember 9. - Budapest(?), 1931. április 20.) Hivatásos katonatiszt, 1889. aug. 18. hadnagy, 1893. nov. 1. főhadnagy, 1896. nov. 1. 2. oszt. százados, 1898. nov. 1. 1. oszt. százados, 1905. máj. 1. őrnagy, 1909. máj. 1. alezredes, 1912. júl. 23. ezredes, 1914. máj. 15. vezérőrnagy, 1917. május 1. altábornagy, ? címzetes gyalogsági tábornok. Morva származású. Cs. és kir. katonai alreáliskolát (Kassa), főreáliskolát és akadémiát végzett. 1889. augusztus 18-tól a cs. és kir. 41. (czernowitzi) gyalogezrednél Czernowitzban századszolgálat, zászlóalj segédtiszt, egyévi önkéntes iskola tanára. 1892. november 1. - 1894. október 31. között elvégezte a Hadiiskolát Bécsben. 1894. november 1-től a cs. és kir. 65. gyalogdandár vezérkaránál Komáromban ezred vezérkari tiszt. 1896. november 1-től a cs. és kir. 57. (tarnówi) gyalogezred 9. századának parancsnoka Tarnówban. 1898. november 1-től vezérkari szolgálatban Bécsben. 1905. május 1-től a vezérkari főnök szárnysegéde Bécsben. 1908. november 1-től a cs. és kir. 3. (linzi) gyaloghadosztály vezérkari főnöke Linzben. 1910. október 15-től a cs. és kir. 100. (tescheni) gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka Krakkóban. 1912. június 18-tól a vezérkar távíró irodájának főnöke Bécsben, majd 1914. augusztusától (1916. május 31-ig ?) a vezérkar tábori távírószolgálatának főnöke. 1912-től a m. kir. 82. (veszprémi) honvéd gyalogdandár parancsnoka. 1914-1916 között az orosz (Galícia, Kárpátok, Orosz-Lengyelország), majd 1916-1918 között az olasz (Isonzó, Piave) harctéren. 1914. november 26-án Hebdównál könnyebben megsebesült, de parancsnokságát nem adta át, csapatánál maradt. 1914. november 28-tól a feloszlatott 41. honvéd gyaloghadosztály megmaradt csapattöredékeivel megerősített, m. kir. 82. gyalogdandár parancsnoka. 1915. január 12-től am. kir. 82. honvéd gyalogdandár parancsnoka. 1915. július 1-től legalább 1917. augusztus 26-ig a m. kir. 41. (budapesti) honvéd gyaloghadosztály128 parancsnoka. 1918. március 10. - május 11. között a cs. és kir. 20. (königgrätzi) gyalogdandár parancsnoka. 1918. június 15. - szeptember 30,/vagy október 24. között ismét a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka. 1918. október 24-től a háború végéig a cs. és kir. XXIV. hadtest parancsnoka. Ezen beosztásaiban csaknem mindvégig a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezrednek is elöljárója volt. 1918 őszén olasz hadifogságba került. 1918. május 30-án Bécsben IV. Károly királytól magyar nemességet, simontornyai előnevet és címert kapott. A nemesség kiterjedt első feleségétől, csáthy Szabó Malvin Máriától született leányára: Sch. Malvin Izabella, férjezett sajó-kazai Volant Andrásnéra, valamint második feleségétől, Lázár Helénától született gyermekeire: Sch. Artúrra, Sch. Györgyre, Sch. Margit Máriára és Sch. Heléna Máriára is. A világháború után, 1919 szeptemberében nyugállományba vonult. 1922-ben vitézzé avatták. 1922 augusztusától a Magyar Turista Egyesület megalakuló veszprémi csoportjának elnöke. A kormányzót képviselve részt vett Nagy vázsonyban, 1923. február 24-én Czigó Balázs és Pap Péter József helybéli vitézek vitézi telkeikbe való ünnepélyes beiktatásán. 1923. április 20. - 1926. december 28. között a Vitézi Rend Veszprémvármegyei Székének kapitánya. 1925. május 24-én részt vett a Veszprémvármegyei Múzeum új épületének felavatásán. Veszprémben a Rákóczi tér 22. alatt volt lakása. Két fia, Artúr és György a veszprémi piarista főgimnázium - meglehetősen gyenge - tanulója volt. A háború alatt többször ajándékozott különböző és részben igen érdekes harctéri emlékeket a Veszprémvármegyei Múzeumnak. Ezek közül mindenképp említést érdemel egy nevezetes oroszországi szuvenírje: „11. Sándor czár129 130 emléktáblája Silno orosz falu mellől, a Rokitno-mocsarak közeléből. - 1916. máj. 14.-„.m Az általa ajándékozott harctéri agyag zömét 1928-ban a veszprémi múzeum hivatalosan átengedte a budapesti Hadimúzeumnak, amely 1918-ban alakult meg és a két világháború között igyekezett megalapozni I. világháborús gyűjteményét.131 Életének utolsó éveiben Budapesten élt a Horthy Miklós (ma XI. kerület, Bartók Béla) úton. Kitüntetései: belföldiek: Katonai Érdemkereszt 2. osztálya hadiékítménnyel és kardokkal (1914), Lipót Lipót Rend középkeresztje 128 A m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály világháborús szerepének összefoglalása: BERKÓ 1928,323-330. és 591-601. (Jungwirth Géza tollából) 129 Uralkodott: 1855-1881. 130 Veszprémvármegyei Múzeum gyarapodási naplója 1903-1923.297. old. 4704/1916. júl. 14, (LDM adattár) 131 Jegyzék a Veszprémvármegyei Múzeum anyagából a M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum részére átengedett tárgyakról. LDM múzeumtörténeti adattár 71/2935. (régi szám 77/1928.) 64
