Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)

„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)

LUDVIG (LUDVIGH) KÁLMÁN

(Veszprém, 1889. szeptember 21. - Krásznojárszk, 1919. augusztus 2.)

Édesapja id. Ludvig Kálmán a városi törvényszék telekkönyvi hivatalának volt a vezetője. A veszprémi piarista főgimnáziumban tanult, de, az 1906/1907-es tanévben, az érettségi vizsga előtt eltávolították az intézetből, író, költő, újságíró, valószínűleg a Népszava című szociáldemokrata lapnál, vagy ott is. 1910 szeptemberétől decemberig, a rövid ideig megjelent, veszprémi Modern Dunántúl című, társadalmi, irodalmi, művészet-kritikai hetilap egyik szerkesztője volt, L. Diegó álnéven. Ezután az Úttörő című, szintén rövid életű lap munkatársa. Kapcsolatban állt az anarchista gr. Batthyány Ervinnel.931915 decemberében tartalékos zászlósként a m. kir 31. (veszprémi) honvéd gyalogezred III. zászlóaljának segédtisztje. 1916. július 29-én Kaszonka községnél, a Stochod könyöknél, ezredével együtt orosz hadifogságba esett. 1916 szeptemberétől Habarovszkban, 1916 novemberétől Krasznaja-Rjécskán (az Amur Usszuri nevű mellékfolyója mellett), 1918 májusától Novo-Nyiklajevszkben, 1918 decemberétől Krásznojárszkban raboskodott. Itt a Jeniszej című, kéziratos hadifogoly lapot szerkesztette.

A krásznojárszki hadifogolytábor mellett elhelyezett 31. szibériai lövészezred 1919. július 30-án, bolsevista bujtogatás következtében fellázadt. A lázadást fehér kozák csapatok az oroszországi csehszlovák légió egységeivel közösen leverték. Véres megtorlás következett, mintegy 600 lázadót lőttek agyon. A lázadás (legalább részbeni) kitervelőit a magyar hadifoglyok között keresték. Olaj volt a tűzre, amikor a hadifogolytáborban elbújt egyik orosz lázadóra, osztrák-magyar katonaruhában akadtak rá. A csehszlovák légió 12. lövészezredének hadbírósága 18 magyar hadifoglyot ítélt halálra és végeztetett ki, köztük Ludvig Kálmánt is. A kivégzett hadifoglyok részben kommunisták, vagy legalábbis szimpatizánsok, részben a táborban alakult Magyar Szövetség tagjai voltak. Utóbbi hazafias szövetség célja a magyar hadifogoly legénység segélyezése és a szláv, pánszláv (így pl. a csehszlovák), valamint bolsevik propagandától való megvédése volt. A fogolytárs Mar- kovits Rodion94 szerint, Ludvigot egy-egy, e két meglehetősen ellentétes eszme szolgálatában álló, szintén halálra ítélt magyar hadifogoly bajtársa támogatta utolsó útján a kivégzés helyszínére.

(Irodalom: Hadifogoly-Újság 1920.; Hadifogoly magyarok története 2:423.; Veszprémi Piarista Diákegyesület 1927,27.; Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929,36.; HERCZEGH 1936,199.; ÉRI 1965,145-162.; NYÉKI 1970, 183-195.; MARKOVITS 1986,426., 441-443.; ÁCS 1993-1994,; ÁCS 1994,; KOVÁCS 2008,123. 78. jegyzet)

51. Levelezőlap tábori levelezőlapként használva

Kartonpapír, 13.9x8.8 cm. Grafitceruzával írva.

Kucsmás, köpenyes fiatal orosz katonanő rajzáról (mellkép) készült fekete-fehér reprodukció. Orosz felirattal. flOEPOBOJIEIÉE 149 HEPHOMOPCKArO nOJIKA HATAJ1I.H BJIA/JHMHPOBHA KAHEBCKAR.

POCTOB'E HA ßOHY EKATEPHHHHCKOH )K .... VII ... OEJIACTH BOHCKA jJOHCKOrOTAEAHPOrCKArO OKPYEA, AJIEKCAH^POBCKOH CTAHH. Lanz 25-1-1915 (Magyarul: Natalia Vladimirovna Kanevszkaja a 149. feketetengeri ezred önkéntese. A Don melletti Rosztovból. Don-taganrogi katonai kerület. Alekszandrovszk állomás körzete. Lanz 1915-1 -25)

Feldpostkarte (ceruzával)

Pocztówka

Carte postale - OTKpuToe rincbMO

fejléc. Nakladem A. J. Ostrowskiego w Lodzi. jelzéssel.

Ngs. Pulay Ferenc urnák kir. közjegyző h.

Veszprém Ungarn

915. szept. 6.

Üdv.

Ludvig Kálmán

93 Batthyány Ervin gr. (Bögöte, Vas vm„ 1877. okt. 17. - Stroud, Anglia, 1945. jún. 9.) a magyar anarchista mozgalom vezéralakja. Angliában tanult A Társadalmi Forradalom című lapot adta ki Szombathelyen, majd Budapesten. Anarchista nézetei miatt saját családja átmenetileg intézetbe záratta. 1907-től kisebb megszakításokkal-, majd 1910-től végleg Angliában élt. (RÉVAI 1911,2:700.; ŰMÉL 2001,1:518.)

94 Markovits Rodion dr. jut (Kisgérce, Ugocsa vm, 1884. vagy 1888. júl. 15. - Temesvár, 1948. aug. 27.) ügyvéd, író, újságíró (Népszava, Független Magyarország, Virradás stb.). 1914-1922 között katona, majd hadifogoly Szibériában. Belépett az orosz Vörös Hadseregbe és a bolsevik pártba. Hazatérte után - leszámítva egy az 1920-as évek végi budapesti tartózkodást - szülőföldje közelében, Szatmáron, később Temesváron újságíróskodott. (GULYÁS-VICZIÄN 1999, 18:517.; ŰMÉL 2002,4:514.)

43