Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
fejléccel. M. kir. állami nyomda. Budapest, 1917. Ára 1 fillér, jelzéssel. Nagyságos Rhé Gyula állomás főnök úrnak Veszprém Jutási pályaudvar 1918 márc 11. Kedves Főnök Úr! Most nem tudom merre van a Lóránt. Közelemben nincs, valószínű jobb helyen vannak ők. Kérném a cimét meg Írni, hogy ha találkozók az ezredével, akkor könnyebben feltudom keresni ha ismerem a századját. Bizony a Károly egyszer csak betoppan és elfoglalja a régi helyét. Ha a Főnök Úr örül lapjaimnak, akkor, ha csak ilyen könnyen lehet örömet szerezni, szívesen írok, dolgunk felől most ráérünk. A Nagys. Asszony kezét csókolom. Üdvözli fiatal híve János Alakulat hosszúbélyegző, „K. u. K. Sturmkomp. 60. (magyarul: cs. és kir. 60. rohamszázad) felirattal. Hossza 6.6 cm, lila színű. Tábori postabélyegző, „TÁBORI POSTAHIVATAL B 648 B/ 918 MÁR 14.” felirattal. Múzeumtörténeti adattár 48.868/1977. KÉKESSY LŐRINC ANDRÁS, vitéz (Feketeváros, Sopron vm., 1890. április 25. - ?, 1960-ban még életben volt) Hivatásos katonatiszt, 1910. aug. 1. zászlós, 1912. szept. 1. hadnagy, 1914. aug. 1. főhadnagy, 1920. szept. 1. százados, 1931. máj. 1. őrnagy, 1935. nov. 1. alezredes, 1940. szept. 1. ezredes. 1906-1910 között a pécsi honvéd hadapródiskolát végezte. 1910-től a m. kir. 13. (pozsonyi) honvéd gyalogezrednél, majd 1913-tól a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezrednél szolgált. A hadba vonulástól a 6. század egyik szakaszparancsnoka, majd az 5. század parancsnoka főhadnagyi rangban. 1914. augusztus 30-án Laszczównál a lábán megsebesült. A veszprémi kórházban ápolták. 1915. január 9-től ismét a fronton volt. 1915. február 9-én a Dunajec mentén súlyos gyomor- és bélvérzést kapott. Ezúttal Bécsbe került kezelésre. 1915 áprilisától megint a harctéren volt. Az 1915. júliusi krasniki csatában a 11. századot vezényelte, egyébként a 9. század parancsnoka. 1915. október 7-én Karpilowkánál jobb felkarján és bal combján lövéstől sebesült. Felépülése után 1916 februárjától ismét a harctéren. 1916 májusában az ezred ún. Finy zászlóalja (XIX. menetzászlóalj 1. és 2. százada, 12. honvéd gyalogezred két százada) 1. századának parancsnoka. 1916. június 21-től a 2. század parancsnoka. 1916. július 29-én, a Stochod könyöknél, csaknem egész ezredével együtt fogságba esett. Az oroszok itt áttörve a jobbszomszéd 20. (nagykanizsai) honvéd gyalogezred védelmét, a 31-esek háta mögé kerültek, s előbb az ezred-, majd a zászlóalj- és századparancsnokságokat elfoglalva, hátulról fegyverezték le az ezredet.83 Kékessy főhadnagy elfogásakor éppen övig levetkezve mosakodott fedezéke előtt. Omszk és Krásznojárszk fogolytáboraiban, majd Arizsemkája szénbányáiban raboskodott. 1920. július 13-án (máshol április 29-én) tért haza. A csóti fogolytábori különítménynél szerelt le. 1927. június 1-vel a Vámőrségtől áthelyezték a Belügyminisztérium VI. c. osztálya állományába, a csend- őrkutya-telep üres helyére. 1927. július 1-től Budapesten, az 1. vegyesdandárnál, a városparancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1928. július 1-től a VÁP 43-nál. 1932. október 1-től az 1. vegyesdandár R állományánál. 1932. november 1-től a hadigondozásnál (hősök temetője). 1935. október 1-től a budapesti 1. honvéd gyalogezred visszamaradó-különítményének segédtisztje. 1937. március 1-től Budapesten, a IV. kerületi katonai parancsnokságnál. 1939. január 23-tól Budapesten, a X. kerületi katonai parancsnokságnál. 1940. április 1-től Budapesten, a 7. kiegészítő parancsnokságnál. 1940. november 20-tól (máshol november 1-től) Kolozsváron, (majd 1944 őszétől áttelepülés folytán Sopronban) a IX. hadtestnél a VIII. tiszti osztály vezetője. 1941. július 29. áthelyezték a szakszolgálatos tisztek állománycsoportjába. 1944. december 27-től Szombathelyen, a 3. honvéd kerületnél hadigondozó felügyelő. 1945. március 28-án intézetével kitelepült Felső-Ausztriába. 1945. május 3. - október 18. között amerikai hadifogságban volt. Hazatérése után, 1945. december 20. szolgálati állásában meghagyva igazolták, de „vezetői állásra nem alkalmas”. 1946. január 31-én nemtényleges viszonyba helyezték. 1946. október 11-én a tényleges szolgálatból elbocsátották. 1932. szeptember 13-án Budapesten vitézzé avatták. 1937. február 9. feleségül vette Édes Ilonát. 1936-ban 83 Ez volt a 31. honvéd gyalogezred egyik legsúlyosabb veresége a világháborúban. 37
