Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
házmegye vezetőit, közéletének jeleseit, számos egyházi személyt, megyei birtokost, de nem egyszer egyszerű paraszt-, vagy munkásembereket is, mint leletek, lelőhelyek bejelentőit, beszolgáltatok. A korabeli hazai - s időnként a külhoni - társadalom e legkülönfélébb képviselőinek Laczkóhoz írt levelei, levelezőlapjai ma is nagy számban megtalálhatóak a Laczkó Dezső Múzeum adattárának különböző gyűjteményeiben. Laczkó személye azért sem megkerülhető, mert jelen összeállításunk - az általa összegyűjtött anyag mellett - a 31. honvéd és népfölkelő gyalogezredbeli ismerőseinek az I. világháború idején hozzá intézett leveleit is tartalmazza, kiegészítve némi rokon, témánkhoz szorosan kapcsolódó egyéb anyaggal. Néhány hozzá írt levelet, amelyek eredetijének őrzési helyét nem ismerjük, korabeli közlések alapján soroltunk be összeállításunkba (dr. Pallmann Péter néhány levele, Rusznyák Béla levele). A levelek, lapok írói volt tanítványai, a katonákká lett korábbi piarista diákok (Grimplini Adolf, Ludvig Kálmán, Lukcsics Pál, Rusznyák Béla), a veszprémi 31-es honvéd- (Csekme Károly, Kékessy Lőrinc, Muth Henrik) és népfölkelő gyalogezredek (Orosz Árpád) ismerős, hivatásos vagy tartalékos tisztjei, az ezred tábori lelkésze, egyben szerzetbeli társa (dr. Pallmann Péter). Továbbá a lakását Veszprémben tartó Schamschula Rezső tábornok, a veszprémi 82-es honvéd gyalogdandár, majd a 4L honvéd gyaloghadosztály parancsnoka, aki a háború folyamán végig elöljáró parancsnoka maradt a dandárába, illetve hadosztályába beosztott veszprémi 31-eseknek. Amennyiben hitelt adhatunk a rendtárs Szűcs Imre Laczkó Dezsőről 1933-ban megjelent méltatásának, úgy már Laczkó is tervezte a veszprémi piarista diákok világháborús szereplésének, hősi halálának összeállítását, feldolgozását. „Ugyanezt a meleg, hálás érzést találjuk azokban a sok százra menő26 harctérről küldött levelekben és lapokban is, melyeket ő olyan szerető gonddal őrzött meg abból a célból, hogy hőslelkű volt diákjaink harctéri életének, vagy hősi halálának megírásához adatokul szolgáljanak” - írta Szűcs.27 Jelen összeállításunk remélhetőleg megvalósít valamit e csaknem nyolcvan esztendős tervezetből is. E tarka levelezésből érződik az a szeretet és megbecsülés, amelyet Laczkó Dezső csendes, szerény és szorgalmas magatartásával, nagy tudásával, mások iránti türelmével vívott ki magának az évtizedek során otthonává váló Veszprémben. A piarista tanítórendnek mindenkori célja volt, hogy iskoláiból jól felkészült, vallásukat gyakorló, hazájukat szerető, öntudatos diákokat bocsásson ki a világba. Hasonló, a Teremtő mellett embertársainak és hazájának is szolgálni kívánó magatartás jellemezte Laczkót egyéb, diákjain túlmutató kapcsolataiban is. Egyértelműen Laczkó hatására próbálkozott a harctéren, vagy legalábbis a front mögötti területen is műtárgyak gyűjtésével Humplik János törzsőrmester, valamint Lukcsics Pál (későbbi jeles történész professzor) egykori piarista diák. Nem levelek, de mégis rokon írásművek a Schamschula Rezső tábornok és Grimplini Adolf zászlós által a múzeumnak ajándékozott, a háború során gyűjtött emlékek kísérő, egyben magyarázó cédulái. Ugyancsak helyet kapott néhány olyan világháborús fényképfelvétel is, amelyek Schamschula tábornok piarista diák fiától, Artúrtól, vagy más piarista diákoktól (akikhez nagy valószínűséggel szintén a Schamschula gyerekektől jutottak) kerültek be a veszprémi múzeumba. Hogy Laczkó figyelme mennyire kiterjedt mindenkire és minden, mások számára talán jelentéktelennek tűnő apróságra, azt számomra leginkább a Veszprémi Hírlap egy 1914-es, nyilván Laczkó elmondása alapján keletkezett rövid híradása mutatja legjobban, Sulka József 31-es honvéd gyalogos a Veszprémvármegyei Múzeumnak ajándékozott orosz rézpénzéről. (Lásd a közölt dokumentumok között.) Bár a hajdanvolt újságíró stílusa a mai fülnek talán kissé már dagályos, megállapításai lényegüket tekintve ma is helytállóak. A 31-es baka - civilben vélhetően egy Veszprém környéki földműves - aki a fedezékásás közben véletlenül talált régi pénzt ezernyi életveszedelem között is megőrizte, haza hozta, és a múzeumnak ajándékozta, derék ember lehetett. S tán nem tévedünk, ha feltételezzük, Laczkó Dezsőt, ha bár személyesen nem is, de hírből talán már korábban is ismerhette, s így tudhatta, nem fogja kinevetni és kidobni az aprósággal múzeumába beállító szegényembert. Az újságíró fején találta a szöget, Laczkó példája, nevelő munkája nélkül aligha kerülhetett volna sor e különös műtárgy ajándékozásra. A világháború - akkor még nem nevezték elsőnek, nem sejtvén, hogy alig két évtized múltán egy még- borzalmasabb második is követi majd - emlékeit múzeumában megőrző Laczkó Dezső modern muzeológusi szemléletét bizonyította, amikor az eseményekkel egyidejűleg már saját korának anyagát is gyűjtötte.28 (Rö26 Amennyiben ez a szám nem a szokásos „költői túlzás”, akkor a levelezés jó része ma ismeretlen helyen lappang. A LDM gyűjteményeiben található összes Laczkóhoz írt levelezés (a 19. sz. végétől 1932-ig) állhat néhány száz darabból, de ennek csak egy része származik a világháborúból, s azoknak is csak nehányát írták egykori diákjai. 27 SZŰCS 1933, 3. 28 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége Bp. 1914. dec. 9-én, 930. sz. alatt felszólította a múzeumokat a háborús nyomtatványok, 12
