Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)
21. SZÁZAD A kiállítás utolsó két zárkája már a 21. századot idézi. Az intézmény 2003-ig Üzemelt börtönként, eddig voltak tehát itt fogvatartottak. Bemutatunk egy zárkát, annak teljes felszereltségével. Bár ez a bemutatott állapot lett volna az „ideális,,, sajnos minimum kétszer annyi, tehát négy ágy volt egy ekkora zárkában. A vasszekrényeket a falra függesztették fel a helyszűke miatt. Jól látszik, hogy talpalatnyi hely sincs: amikor egy ember felállt, a többieknek az ágyukon kellett tartózkodniuk. Mivel napközben tilos volt az ágyon feküdni, a helyzet orvoslása céljából az intézményvezetők engedélyezték, hogy napközben is ülhessenek az ágyon a fogvatartottak. Ezt a helyzetet súlyosbította, hogy a nap 24 órájában a zárkában kellett lenniük azoknak, akik „zárt körleten" voltak. Napi egy óra séta járt az ugyancsak aprócska sétaudvaron, ez volt az egyetlen mozgási lehetőség. A folyosó legvégén található a „parancsnoki szoba". Itt természetesen nem a börtön parancsnoka tartózkodott, hanem a körleten szolgálatot teljesítő nevelőtiszt. Az ő munkahelye is egy zárka volt tulajdonképpen, annyi különbséggel, hogy az ő ajtaján belül is volt kilincs. Jogosan állíthatjuk, hogy nagyon nyomasztó munkahellyel ismerkedhetünk itt meg. Parancsnoki szoba
