Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)
6 Az építkezés 1756-ban már annyira jutott, hogy a megye levéltára ekkorra átkerülhetett a püspöki rezidenciából az új épületbe. Az építkezést 1765 elején fejezték be, az épület utcai homlokzatán Veszprém vármegye kőből faragott címerét helyezték el. Az emeletes új épület azonban nagyon szűknek bizonyult. A benne lévő megyei börtönben olyan egészségtelen viszonyok uralkodtak, hogy a megyei főorvos már 1777-ben figyelmeztette az illetékeseket a tarthatatlan állapotokra. A rabok közül három év alatt 27 férfi és 5 nő halt meg, akik közül 21 még el sem volt ítélve. A megyei közigazgatás II. József uralkodása idején átmenetileg Pápára tette át székhelyét. 1787-1788-ban Schwabelmayer Ferdi- nánd füredi nagyvendéglős bérelte ki a megyeháza épületét (az emeleten 9 szoba és konyha, a földszinten 1 szoba és konyha, a szemben lévő vármegye színjében 25 akó bort befogadó pince), hogy „Tractért, Freibált és Piliardot tarthasson, úgy szilva-pálinkát, rosolit, sört és kávét árulhasson és nála akármely muzsikusok tiltott időn kívül musikát tehessenek". A megyei igazgatás 1788-ban költözött vissza az épületbe Pápáról. Kovács Ferenc megyei mérnök 1795-ban elkészítette a régi és új börtönök terveit. A bővítés, átépítés még ugyanezen évben megtörtént, Schrantz József kőműves-, Urnach János lakatos- és Kramber- ger Ignác asztalosmesterek közreműködésével. Ez az átépítés azonban csak átmenetileg enyhített a zsúfoltságon. Az 1810-es móri földrengés megrongálta a megyeháza épületét is. A vármegye a helytartótanácshoz folyamodott az épület renoválása céljából, de megkeresésére választ sem kapott. Ekkor a vármegye Hild József pesti építészt kereste meg, aki a szomszédos (a székháztól északra eső) Késmárky- és Kolozsváry-féle kanonoki házak megvételét javasolta, hogy az újjáépítendő épület kibővíthető legyen. Az 1828. június 2-án tartott megyei közgyűlés úgy határozott, hogy megveszik a Késmárky-házat 8000 forintért, Kolozsváry kanonok házát pedig elcserélik a Mollik-házzal, s ugyanekkor megbízták Hildet az új székház tervezésével. Az építkezést azonban a Helytartótanács nem engedélyezte.
