Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

DEPORTÁLÁSOK

A forradalom utáni hónapokban a magyar börtönökből több ezer embert deportáltak az egykori Szovjetunió területére. A pontos számok az egykori szovjet területeken található levéltárak anyagainak feltáratlansága miatt nem ismertek. Az bizonyos, hogy Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke által 2007 júliusában Sólyom László köztársasági elnöknek átadott lista a deportáltakról közel háromezer nevet tartalmaz. Továbbá az eddigi kárpátaljai kutatások alapján elmondható, hogy több ezer magyar forradalmár lett deportálva szovjet börtönökbe.

A deportáltakat zárt marhavagonokban szállították.

(Ők az állomásokon a Himnuszt énekelték és a nevüket, lakcímüket tartalmazó cetliket dobálták ki a vagon résein, szellőzőrácsain.) Sokan voltak a letartóztatottak között olyanok, akik egyáltalán nem is vettek rész az ’56-os eseményekben, de olyan katonák, rendőrök is akadtak szép számmal, akik a budapesti pártbizottság épületét védték és véletlenül lettek deportálva.

Holodkov azt írta, hogy az ukrán Belügyminisztériummal közös döntése alapján a deportáltakat az ungvári, sztriji, drohobi- csi, csernovci és a sztanyiszlavi börtönökbe szállították. A KGB dokumentumai alapján azonban deportáltak csak Ungvár, Sztrij és Drohobics város börtöneiben voltak.

1956 novemberében Veszprémből 92 főt deportáltak.