Rainer Pál: „A szolgálat nehéz, az idő legtöbbnyire rossz”. „Barakkunk piszkos, sötét és nagyon sok benne a poloska”. Egy cs. és kir. 52. gyalogezredbeli ismeretlen tartalékos tiszt I. világháborús és hadifogoly naplója, 1916-1920 (Veszprém, 2016)
Mutatók
Gálfy 1919. IX. 4. Gerber (t Nyikolszk-Usszurijszk, 1919. III. 24.) tüzér hadnagy 1919. III. 24. Gergely Sándor tartalékos hadnagy, cs. és kir. 52. gyalogezred 1916. V. Gerő hadnagy, cs. és kir. 5. gyalogezred 1916. V. Gilming 1918. IV. 6. Gottlieb Sándor tartalékos főhadnagy, cs. és kir. 52. gyalogezred, 1935-ben biztosítóintézeti igazgató Budapesten. (tábori 1935, 108) 1916. VI. 10. Gráf Márton tartalékos főhadnagy, cs. és kir. 52. gyalogezred (Ranglisten 1916, 371; Ranglisten 1918, 25, 52) 1916. VI. 10. Gregorics kapitány 1919. III. 27. Gyenyikin, Anton Ivanovics (Varsó, 1872. dec. 14. vagy 16. - Ann Arbor, Michigen, USA, 1947. aug. 8.) orosz tábornok 1892 a kijevi katonaiskolát végezte. 1904-1905 részt vett az orosz-japán háborúban. 1916 a VIII. hadtest parancsnoka. 1917. ápr.-máj. a főparancsnokság vezérkari főnöke. 1917 a DNY-i front parancsnoka. 1917. szept. a Kornyilov-felkelés résztvevője. A polgárháborúban Dél-Oroszországban (Don- és Kuban-vidék) működött. Kornyilov halála után a dél-oroszországi csapatok főparancsnoka. 1919 tavaszán mintegy 400 000 fős hadserege volt. Moszkva elleni felvonulásakor 1920 februárjában az ukránok szétszórták seregét és visszaszorították a Fekete-tengerig. 1920 áprilisától emigrációban élt. Eleinte Konstantinápolyban, majd az 1920-as években Magyarországon is: Sopron, Budapest, 1922-1925: Balatonlelle (Somogy m.). Részben utóbbi helyen írta emlékiratait. Utóbb Franciaországban, végül Amerikában, (révai 1927, 20:141; 1935, 21:252; baja-pilch et al. [1930] 2:386, 394,408, 434,436, 450, 458, 480; Magyar nagylexikon 1999, 8:927- 928; Gyenyikin Balatonlellén 2013) 1920.1. 12. Gyomlay 1917. IV 18. Haas 1918. IV. 6. 99
