Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Gulyás Edina: Megjegyzések az avar kori Kárpát-medence mellkeresztjeinek kapcsolatrendszeréhez

minden bizonnyal az avarokat jelölik - a megtérítendő pogány népek között emlékeztek meg.54 A következő részlet is ezt a képet erősíti: „(A Tudatlanság mondja [magáról]) ... tévelygések dajkájának és ostobának fognak nevezni. Mert az én csírámból nőnek ki nemzedékek vétkes sarjai széliében a bűnös világ határain. Emiatt szeretett mindenkor engem Germania földje, a szláv emberek parasztias nemzetsége és a durva Szkítaország (Scythia)."55

A 795. évnél lehet olvasni először keresztény hitre térni kívánó - valójában inkább kényszerülő - avarokról, akik így kívánták megadni magukat Nagy Károly frank uralkodónak. „...Odajöttek a tudun küldöttei is, aki az avarok nemzetsége körében és országában nagy hatalommal bírt. A követek azt mondták, hogy a tudun a saját földjével és népével együtt meg akarja adni magát a (frank) királynak, s rendelkezésének megfelelően fel kívánja venni a keresztény hitet."56 796-ban a tudun és kísérete meg is keresztelkedett Aachenben: „...őt és azokat, akik vele együtt jöttek, megkereszteltette. Aztán nagy tiszteletadással és ajándékokkal visszaküldötte őket saját földjükre."57 Ezek után pedig 805-ben Ábrahám kagán is megkeresztelkedett: „A kapkhán eljött Károly úr(unk) hoz, és Ábrahám kagánt megkeresztelték a Fischában."58

A 796-os évben az egyik forrás említ egy feltételezhetően néhány főpap által összehívott zsinatot, amelynek egyik fontos témája az avarok között elvégzendő keresztelés feladata volt. Ez a részlet árulja el, hogy az avarok között vannak ekkor már megkeresztelkedett csoportok, akiket egyes esetekben újra meg kell keresztelni. „.. .Akikről bebizonyosodik vallomásuk alapján [...], hogy ama föld papjai a Szentháromság nevében immár megkeresztelték őket, azokat ismét megkeresztelni nem kell. [...] Vannak, akiket klerikusok kereszteltek meg paptól megáldott vízzel a Szentháromság nevében [...] az ilyeneket nem volna helyes újra megkeresztelni. [...] Vannak viszont akiket tanulatlan papok kereszteltek. [...] Pusztán a test vízzel való lemosása történt. Az ilyeneket megkereszteletlennek kell tekinteni."59

Összevetve az írott források által sugallt képet a régészeti eredményekkel, némi ellentmondás figyelhető meg. Míg a sírokból előkerült keresztény jellegű

54 Uo. 224,100. § kommentárja.

55 Uo. 266,108. §. Bonifatius, Aenigmata de virtutibus et vitiis 320-324.

56 Uo. 285,126. §. Annales regniFrancorum a. 795 (Glossar AI 202).

57 Uo. 288,128. §. Annales Laureshamenses a. 795 (Glossar A1195).

58 Uo. 307,140. §. Annales Sancti Emmerami maiores a. 805 (Glossar

A1192).

59 Uo. 291-292,129. §. Dictatus Paulini patriarchae (Glossar AI 229).

tárgyak egy jelentős részét a kutatás korai és középső avar koriként határozta meg, addig az írott források nemcsak hogy a 8. század végétől említenek megkeresztelkedett csoportokat, hanem a korábbi időszakban egyértelműen pogány, bűnös, a kereszténységtől elzárkózott képet festenek az avar kori népességről. Azonban a fentebb idézett 796. évi zsinatról megemlékező forrásrészlet mégis említ olyan csoportokat az avarok országában, amelyek már korábban felvették a keresztény hitet. Az említett csoportok közé tartozhat a Keszthely-kultúra népessége - ahogyan erre már több kutató felhívta a figyelmet - amelynek sírjaiból számos keresztény jellegű tárgy került elő. Ez felhívja a figyelmet arra a kérdésre, hogy a mellkereszteket és az egyéb kereszténységre utaló tárgyakat tartalmazó sírok mennyiben avar környezetben helyezkednek el. A sírok egyéb mellékletei rámutatnak arra, hogy a keresztekkel ellátott sírok egy jelentős része az avarok között élt romanizált népesség területén (Lesencetomaj), továbbá erős germán vonásokkal rendelkező csoportok területein (Kölked, Környe, Baráthely stb.) fordultak elő.

Fontos kiemelni, hogy még a Keszthely-kultúra területén előkerült keresztény jellegű tárgyakkal ellátott sírok sem mutatnak a többi melléklet alapján tisztán keresztény hitre utaló képet. A vegyes etnikai környezet és tárgyi anyag alapján az utóbbi időben a legtöbb kutató egyetért abban, hogy egyfajta vallási szinkretizmus határozhatta meg az avar kori népesség hitrendszerét. Számos példa bizonyítja, hogy jól megfér egymás mellett egy keresztény szimbolikával bíró tárgy - például egy mellkereszt - és egy bármilyen pogány jelentéstartalommal bíró tárgy vagy amulett (jutási 116. sír, várpalotai 20. sír stb.).

Az összegyűjtött mellkeresztek vizsgálata még számos ponton kiegészíthető és több továbblépési lehetőséget is kínál. Fontos lenne az egyes darabok készítéstechnikai sajátosságait közelebbről szemügyre venni, ami egyéb archeometriai vizsgálatokkal kiegészítve fontos eredményekkel szolgálhatna az egyes tárgyak készítéséről, származásáról és tágabb kapcsolat- rendszeréről is. Ezen felül az avar kori leletanyag egyéb keresztény jellegű tárgyainak összegyűjtése által pontosabb kép vázolható a kora középkori keresztény térítések és a kereszténység állapotáról. Kitágítva a látókört pedig nem csak a korabeli népesség kereszténységhez fűződő viszonyának pontosítása várható, hanem Bizánchoz és a bizánci kultúrához való kapcsolódási pontjainak részletesebb feltárására is lehetőség nyílik.

93