Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Simon László: Római érmék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
részük még közületien. Adataink szerint 7 db érme településnyomokkal együtt került elő, 19 példány sírból (egy esetben, Nyékládházán avar kori temetkezésből), 145 érme kincsből ismeretes, az összes többi érme esetében ismeretlenek a régészeti kontextusok. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében összesen 9 db római aranyérméről van tudomásunk. Az ezüstpénzek száma 193 db, a különféle típusú bronz- vagy rézérmék (ide sorolva néhány gyenge minőségű, rosszezüst pénzt is) száma 72. Tacitustól tudjuk (Germania, 42,2), hogy pénzadományok a birodalmi külpolitika eszköztárában is fontos szerepet töltöttek be. Ehhez főként az arany- és ezüstpénzeket használták.19 Ezek birtoklása (más római presztízstárgyakkal, például fémedényekkel, ékszerekkel, díszkerámiákkal együtt) mindenképpen az adott népesség, ezen belül társadalmi csoport, illetve személy gazdasági-politikai (hatalmi) potenciálját demonstrálja. A pénzek tezaurálásra is alkalmasak, de ugyanakkor a barbár ötvösök számára nyersanyagként szolgáltak. Az említett tárgytípusok elterjedését vizsgálva bizonyos mértékű koncentráció figyelhető meg Miskolc térségében. Ez a jelenség természetesen magyarázható a miskolci múzeum évszázados és intenzív gyűjtőtevékenységével is. Viszont, ha nagyobb térséget bevonva kitekintünk a kelet-szlovákiai régióra is, hasonló jelenséget érzékelhetünk Kassa térségében, valamint Eperjes és a mai trebisovi (tőketerebesi) járás déli felében, a Bodrognak a Latorca folyó torkolatvidékétől DNy-ra eső szakaszának környékén is.20 A hétköznapi kereskedelemben többnyire bronzérméket használtak. A 72 bronz- vagy rézérméből mindössze 6 érme származik a 2. századból, az ösz- szes többi későbbi ennél. 29 érme egyetlen lelőhelyen, Szirma-Fáskertben került elő (Kát. 220-249). Sey Katalin feltevése szerint szétszóródott éremleletről lehet szó ebben az esetben21 (Kát. 219-249), ám ezt semmilyen adat sem támasztja alá. Sőt: a Faustina iuniortól II. Constantinusig (176-tól 341-ig) vert 29 bronzpénzből 8 esetben konkrétan tudjuk az első leltárkönyvi bejegyzéseknek köszönhetően, hogy azok csontváz mellett (Itsz.: 59-61 /1943) és„népvándorláskori sírok körül" 19 Bursche 2002,1.;Vö. Kovács 2006,295. 20 Lamiová-Schmiedlová 1986,135, obr.2. Ugyancsak a mai tőketerebesi járás területéről, Gerendáról (ma: Hriadky) került a 19. század végén 28 db római érem a Nemzeti Múzeumba, amelyek a Marcus Aureli- ustól III. Gordianusig terjedő időszakot ölelik át. Együvé tartozásukra eddig nem találtam adatot. Lásd MNM 196/1890. 21 Biró-Sey 1990,64. (Itsz.:100-104/1944) kerültek elő. Ásatási dokumentáció hiányában azonban azt sem tudjuk bizonyítani, hogy az említett érmék sírmellékletként bukkantak napfényre, így megállapítható: Sey Katalin hipotézisének sem az elvetéséhez, sem annak igazolásához sincs elegendő információnk. A teljes anyagban mindössze 2 db utánzat van: az egyik egy 2. századi dénáré Mezőkövesdről (Kát. 31), a másik II. Theodosius solidusának imitációja Sáros- patak-Végardóról (Kát. 206). Későbbi korszakból, egy nyékládházi avar kori sírból egyetlen 4. századi bronzérme került elő (Kát. 172). A továbbiakban csak az ismert lelőhelyű római érmékkel foglalkozunk, az ismeretlen lelőhelyű példányok tanulságait legfeljebb kiegészítő információkként kezeljük. II. Katalógus: Római érmek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Lásd a 233. oldalon.) III. Numizmatikai adatok Északkelet-Magyarország római császárkori történetéhez Mivel a barbaricumban a római pénzek hosszabb ideig, egyesek szerint akár több évszázadon át voltak forgalomban,22 kronológiai meghatározásuk a földbe kerülésük időpontjához nem nyújt egyértelmű fogódzót, csupáncsak terminus ante quem információ a barbaricumba történő pénzkiáramláshoz képest.23 E jelenségre vonatkozó utalásokat már Tacitusnál is találhatunk.24 Különösképpen igaz ez a megállapítás a szórvány emlékek esetében. A legkorábbi római pénzek a sajóörösi kincsleletből származnak. A 19 db, erősen kopott köztársaság kori dénárból álló lelet minden bizonnyal hiányos, utolsó érméjét Octavianus verette Kr. e. 29-27-ben. Földbe kerülésének időpontja bizonytalan, az esemény valószínűleg az érmék idekerülésével együtt a római-dák kapcsolatok perifériális jelensége lehetett a Kr. e. korszak utolsó évtizedeiben, illetve az 1. század első felében.25 A sajóörösi érméken kívül még egyetlen köztársaság kori példányt ismerünk területünkről. A miskolctapol22 Leszih 1943,57.; Kőhegyi 1974,114-115.; Gabler 1975,100.; Crawford 1985,232.; Bíróné Sey 1986,28-29.; Bóna 1986,57.; Bursche 2002,2-3. 23 Vaday 1989,186.; Vida 2009, 576. 24 Lásd Alföldi 1943,19. 25 Simon-Torbágyi 2013. 8
