Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gulyás Edina: Megjegyzések az avar kori Kárpát-medence mellkeresztjeinek kapcsolatrendszeréhez
Gulyás Edina MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI KÁRPÁT-MEDENCE MELLKERESZTJEINEK KAPCSOLATRENDSZERÉHEZ Az avarok Kárpát-medencében való honfoglalását és megtelepedését a kutatás már sok szempontból vizsgálta, az elmúlt időszakban pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapott az avarok Bizánchoz fűződő kapcsolatainak feltérképezése. E kapcsolatok közül kiemelendőek a bizánci térítési kísérletek, ugyanis a bizánciak, hasonlóan más keleti irányból a Kárpát-medencébe érkezett népekhez (bolgárok, magyarok stb.), az avarokat is igyekeztek keresztény hitre téríteni. A sírokból előkerült keresztény jellegű tárgyakat, mint például a mellkereszteket, figurális ábrázolású korongfibulákat vagya monogramos és kereszt jeles pecsétgyűrűket a térítési kísérletek és a keresztény jelenlét nyomaként értékeli a kutatás. Azonban e jelenlét mértéke igen kérdéses, mivel egy-egy keresztény szimbolikájú tárgy sírba helyezése nem feltétlenül jelzi sem az eltemetett, sem a közvetlen környezetében élők hitbeli hovatartozását. Ezek alapján nagy jelentőséggel bír e tárgytípusok alapos vizsgálata, amely által pontosabb kép vázolható az avar kori keresztény jellegű tárgyak viselőinek szokásrendszerérői, a kora középkori Kárpát-medence népességének a kereszténységhez és Bizánchoz fűződő viszonyáról, továbbá az egyes tárgytípusok eredetén és kapcsolatain túlmutatva, ezek párhuzamainak áttekintése által a tágabb régió kapcsolatrendszerérői szolgáltathatnak új információt a kutatás számára. Az elhangzott előadásban a keresztény szimbolikával rendelkező tárgyak közül a Kárpát-medencében előkerült és publikált mell kereszteket emeltem ki, és a 2011 -ben e témában megvédett szakdolgozatom, illetve az azóta tett újabb lépések eredményeiről számoltam be.1 1 Ezúton is szeretnék köszönetét mondani témavezetőmnek, B.Tóth Ágnesnek és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke vezetőjének, Révész Lászlónak és Langó Péternek segítségükért és támogatásukért. Kutatástörténeti áttekintés Az első lelet, amely felhívta a korabeli szakemberek figyelmét e tárgytípusra, az Ozorán előkerült két kereszt (egy töredék és egy ép darab) volt. A gazdag sír 1871-ben Ozora külterületén, Tótipuszta határrészben került elő. A leletegyütteshez - amint arra Bóna István,2 majd pedig újabban Prohászka Péter kutatásai ráirányították a figyelmet3 - számos bizonytalanság kötődik. Az első a lelőhely pontos elhelyezkedése és ebből következően a megnevezése körül adódott, ami további félreértések alapja lett, ugyanis három vármegye határán feküdt (Tolna, Fejér és Veszprém megye) a Tótipuszta, Pusztatóti, Ozora, illetve Ozora-Tótipuszta néven is emlegetett lelőhely. A másik problematikus kérdés a sírban nyugvó vázak számát, nemét és etnikai interpretációját érintette. A leletegyüttes előkerülési körülményei nem segítették a későbbi kutatást a problematikus kérdések tisztázásában és a felmerült nehézségek megoldásában. Az ozorai kereszt azonban nem csak a legkorábban előkerült tárgya ennek a leletkömek, hanem jól mutatja azokat a problémákat is, amik a kutatás e korai fázisában megvoltak. Ezen időszak alapvető problémája volt, hogy a népvándorlás korának leleteit nem minden esetben tudták etnikumhoz kötni, annak ellenére, hogy a romantikus megközelítés egyik alapvető vonatkozása volt a történeti népek régészeti leletanyagának meghatározása.4 Pulszky Ferenc volt, aki a sírleletek bizánci éremanyaga segítségével elsőként leírta és meghatározta az avarokhoz köthető sírleletanyag egy részét. Mivel a korai sírokban talált pénzek bizánciak voltak, ezért a bizánci kapcsolat alapján került előtérbe az avarok és a kereszténység kapcsolatának kérdése.5 Römer Flóris Az Ozorai kincs című első rövid közle2 Bóna 1983. 3 Prohászka 2010. 4 Brather 2000. 5 Bóna 1983,81-82. 86
