Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Simon László: Római érmék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

adásvétel esetén eredeti tulajdonosát, összesen 87 sze­mélyt, illetve intézményt. 9 esetben vagy a leltárkönyv bejegyzéséből, vagy más, hiteles forrásból tudjuk, hogy miskolci illetőségű a donátor. Két esetben nagy valószí­nűséggel Miskolchoz kapcsolható az adományozó: az egyik a (városi) Mérnöki Hivatal, amely egy alapásáskor talált PIETAS AVG feliratú Faustina sen. dénárt ajándé­kozott a múzeumnak (Itsz.: 485/1939), a másik egy óvo­dától származó Licinius redukált follis (Itsz.: 31/1902). Nyilvánvalóan nemcsak Miskolcon működött óvoda a 20. század elején,13 de azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy a megyeszékhelytől távoli kisdedóvó fenntartója, munkatársa egy rozzant bronzpénz Miskolcra küldésé­vel bíbelődött volna az 1900-as években. A Herman Ottó Múzeum numizmatikai leltárköny­vének néhány adatából úgy tűnik, hogy az éremtári gyarapodást is leltározó Leszih Andor többnyire csak a nem miskolci donátorok esetében jegyezte fel rend­szeresen azok lakhelyét is. Például Koncz Lajos me­zőkövesdi polgár 1 db Diva Faustina-denárt és 1 db lulianus-bronzérmét (Itsz.: 5023-5024/1904), Zakar András cserépfalui lakos 1 db Constantinus-érmét (Itsz.: 88/1938), Balogh Győző hangácsi lakos 7 db kopott, 4. századi bronzérmét (Itsz.: 5176-5182/1905) ajándéko­zott a Borsod Miskolci Múzeumnak. Ugyanígy feljegy­zésre került a távolabbi helyekről Miskolcra küldött ér­mék ajándékozóinak lakhelye is (Verpelét, Dunaföldvár, Paks, Tiszafüred, Erdély több települése stb.). Ha tehát Leszih Andor leltározási gyakorlatában következetessé­get tételezünk föl, arra gondolhatunk, hogy a miskolci múzeum éremtárába a 20. század első felében bekerült ismeretlen lelőhelyű római pénzeknek egy jelentős része nagy valószínűséggel miskolci, illetve Borsod megyei lelet lehet. Leszih Andor ugyanis pontosan tisztában volt a lelet előkerülése körülményeinek, he­lyének fontosságával. 1907-ben Máhr Pál szinte teljes egészében lelőhely nélküli éremgyűjteményének fel­dolgozása kapcsán írta:,,„..általában leihely, vagy egyéb körülmény sehol sem volt feljegyezve. Sok gyűjteménynél van ez így, különösen a vidéki gyűjtőknél, pedig sokszor nagyon fontos adatok vesznek így el a tudomány kárára, s nem ajánlható eléggé, hogy gyűjtőink a birtokukban lévő érméket lássák el megfelelő és minden adatot magában foglaló cédulákkal, mert ezáltal is behatóbban foglalkoz­nak a kérdéses éremmel, s a kutató munkáját is nagyban megkönnyítik."14 Lényegét tekintve a miskolcival meg­,3 Vö. Leszih 1939a, 141.; 1939b, 27. 14 Leszih 1907,24. egyező gyakorlat tükröződik a kassai múzeum eseté­ben is, amint erről a Felső-Magyarországi Múzeum-egy­let évkönyvei is tanúskodnak. Neves miskolci vagy Borsod megyei gyűjtők révén is gazdagodott a múzeum éremtára. Lossontzy István, Farkas Ákos, Éles Géza, Máhr Pál, Vay Béla numizmati­kai kollekciójának egy része is kétség kívül a környékről származik, de kiterjedt kapcsolataik révén ők nyilván­valóan az ország más területeiről származó érmeket is vásároltak, cseréltek. Máhr Pálról például tudjuk, hogy a bécsi numizmatikai társaság tagjaként ottani gyűj­tőktől is kapott római érméket.15 A régi pénzek iránt vonzódó kereskedők (Éles Géza gyógyszerész, Máhr Pál) azonban bizonyára elfogadtak olykor régi érmét is fizetség gyanánt, s az is valószínű, hogy a birtokos főuraknak az éremgyűjtő hobbiját is kiszolgálta kör­nyezetük. Utóbbiak között említhető báró Vay Béla, aki gyűjteményeinek egyes darabjait részletesen le is írta és közölte is saját kiadású kötetében. Sajnálatos, hogy csak egyetlen lelőhelyes római érmét ismerünk ebből a kollekcióból: Antoninus Pius negyedik konzulsága idején készült dénár szántás közben a numizmata főúr alsózsolcai birtokán került elő (Kát. 1.). Összehasonlítva a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei római éremanyagot a környező területekkel az alábbi képet kapjuk: az általunk vizsgált területnél több mint négyszer nagyobb Kelet-Szlovákia területén 60 lelő­helyről 300 darab római érmét, Kárpát-Ukrajnában 85 lelőhelyről 153 darabot, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről, 60 lelőhelyről 134 darabot, a két is­mert éremlelettel (Tyúkod: 37, Újfehértó: 42 db) együtt 213 darab római érmét ismer a kutatás.16 A szarmata barbaricum központi területén, a jól kutatott Jász- Nagykun-Szolnok megyében ugyancsak két kincsle­lettel együtt (Mezőhék, 2284 db; Tiszaföldvár: 60 db) 2678 darab római érme került elő.17 A jelen tanulmány alapját képező adatbázis 63 lelőhelyről 285 db római érméről tartalmaz adatokat, nem számítva ide a csak becsült darabszámú („2 liternyi") megyaszói érem­leletet (Kát. 28.), a szerencsi kincset és az ugyancsak bizonytalan forrásadattal bíró„Abaúj" lelőhelyű 4. szá­zadi, 11 darabos éremleletet is.18 A leletek nagy része sajnos szórvány. Összesen 24 érme származik jól dokumentált ásatásból, túlnyomó 15 Uo. 16 Istvánovits 2002,275. 17 Vaday 2005. 18 Redő 2008,378, Fig.2. 7 T

Next

/
Thumbnails
Contents