Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Simon László: Római érmék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
adásvétel esetén eredeti tulajdonosát, összesen 87 személyt, illetve intézményt. 9 esetben vagy a leltárkönyv bejegyzéséből, vagy más, hiteles forrásból tudjuk, hogy miskolci illetőségű a donátor. Két esetben nagy valószínűséggel Miskolchoz kapcsolható az adományozó: az egyik a (városi) Mérnöki Hivatal, amely egy alapásáskor talált PIETAS AVG feliratú Faustina sen. dénárt ajándékozott a múzeumnak (Itsz.: 485/1939), a másik egy óvodától származó Licinius redukált follis (Itsz.: 31/1902). Nyilvánvalóan nemcsak Miskolcon működött óvoda a 20. század elején,13 de azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy a megyeszékhelytől távoli kisdedóvó fenntartója, munkatársa egy rozzant bronzpénz Miskolcra küldésével bíbelődött volna az 1900-as években. A Herman Ottó Múzeum numizmatikai leltárkönyvének néhány adatából úgy tűnik, hogy az éremtári gyarapodást is leltározó Leszih Andor többnyire csak a nem miskolci donátorok esetében jegyezte fel rendszeresen azok lakhelyét is. Például Koncz Lajos mezőkövesdi polgár 1 db Diva Faustina-denárt és 1 db lulianus-bronzérmét (Itsz.: 5023-5024/1904), Zakar András cserépfalui lakos 1 db Constantinus-érmét (Itsz.: 88/1938), Balogh Győző hangácsi lakos 7 db kopott, 4. századi bronzérmét (Itsz.: 5176-5182/1905) ajándékozott a Borsod Miskolci Múzeumnak. Ugyanígy feljegyzésre került a távolabbi helyekről Miskolcra küldött érmék ajándékozóinak lakhelye is (Verpelét, Dunaföldvár, Paks, Tiszafüred, Erdély több települése stb.). Ha tehát Leszih Andor leltározási gyakorlatában következetességet tételezünk föl, arra gondolhatunk, hogy a miskolci múzeum éremtárába a 20. század első felében bekerült ismeretlen lelőhelyű római pénzeknek egy jelentős része nagy valószínűséggel miskolci, illetve Borsod megyei lelet lehet. Leszih Andor ugyanis pontosan tisztában volt a lelet előkerülése körülményeinek, helyének fontosságával. 1907-ben Máhr Pál szinte teljes egészében lelőhely nélküli éremgyűjteményének feldolgozása kapcsán írta:,,„..általában leihely, vagy egyéb körülmény sehol sem volt feljegyezve. Sok gyűjteménynél van ez így, különösen a vidéki gyűjtőknél, pedig sokszor nagyon fontos adatok vesznek így el a tudomány kárára, s nem ajánlható eléggé, hogy gyűjtőink a birtokukban lévő érméket lássák el megfelelő és minden adatot magában foglaló cédulákkal, mert ezáltal is behatóbban foglalkoznak a kérdéses éremmel, s a kutató munkáját is nagyban megkönnyítik."14 Lényegét tekintve a miskolcival meg,3 Vö. Leszih 1939a, 141.; 1939b, 27. 14 Leszih 1907,24. egyező gyakorlat tükröződik a kassai múzeum esetében is, amint erről a Felső-Magyarországi Múzeum-egylet évkönyvei is tanúskodnak. Neves miskolci vagy Borsod megyei gyűjtők révén is gazdagodott a múzeum éremtára. Lossontzy István, Farkas Ákos, Éles Géza, Máhr Pál, Vay Béla numizmatikai kollekciójának egy része is kétség kívül a környékről származik, de kiterjedt kapcsolataik révén ők nyilvánvalóan az ország más területeiről származó érmeket is vásároltak, cseréltek. Máhr Pálról például tudjuk, hogy a bécsi numizmatikai társaság tagjaként ottani gyűjtőktől is kapott római érméket.15 A régi pénzek iránt vonzódó kereskedők (Éles Géza gyógyszerész, Máhr Pál) azonban bizonyára elfogadtak olykor régi érmét is fizetség gyanánt, s az is valószínű, hogy a birtokos főuraknak az éremgyűjtő hobbiját is kiszolgálta környezetük. Utóbbiak között említhető báró Vay Béla, aki gyűjteményeinek egyes darabjait részletesen le is írta és közölte is saját kiadású kötetében. Sajnálatos, hogy csak egyetlen lelőhelyes római érmét ismerünk ebből a kollekcióból: Antoninus Pius negyedik konzulsága idején készült dénár szántás közben a numizmata főúr alsózsolcai birtokán került elő (Kát. 1.). Összehasonlítva a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei római éremanyagot a környező területekkel az alábbi képet kapjuk: az általunk vizsgált területnél több mint négyszer nagyobb Kelet-Szlovákia területén 60 lelőhelyről 300 darab római érmét, Kárpát-Ukrajnában 85 lelőhelyről 153 darabot, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről, 60 lelőhelyről 134 darabot, a két ismert éremlelettel (Tyúkod: 37, Újfehértó: 42 db) együtt 213 darab római érmét ismer a kutatás.16 A szarmata barbaricum központi területén, a jól kutatott Jász- Nagykun-Szolnok megyében ugyancsak két kincslelettel együtt (Mezőhék, 2284 db; Tiszaföldvár: 60 db) 2678 darab római érme került elő.17 A jelen tanulmány alapját képező adatbázis 63 lelőhelyről 285 db római érméről tartalmaz adatokat, nem számítva ide a csak becsült darabszámú („2 liternyi") megyaszói éremleletet (Kát. 28.), a szerencsi kincset és az ugyancsak bizonytalan forrásadattal bíró„Abaúj" lelőhelyű 4. századi, 11 darabos éremleletet is.18 A leletek nagy része sajnos szórvány. Összesen 24 érme származik jól dokumentált ásatásból, túlnyomó 15 Uo. 16 Istvánovits 2002,275. 17 Vaday 2005. 18 Redő 2008,378, Fig.2. 7 T
