Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között

Az avar-bizánci interperszonális kapcsolatok között van néhány eset, amely egyedinek minősül és atipikus eseménynek tekinthető, de ugyancsak jelentős személyek közötti közvetlen kapcsolatot is jelez (43-45).

Ilyen az, amikor 584-ben Baján elefántokat kér a császártól. Az állatot a császár le is szállítja Bajánnak, aki azonban azt visszaküldi a feladónak. Noha pontosan nem tudjuk, hány elefántot indítottak útnak, de az bizonyos, hogy egy ilyen speciális szállítmányt biztosan csak egy nagyobb létszámú kísérő csapattal lehet megoldani. A császár vagy indiai, vagy pedig afrikai elefántot küldhetett, hiszen ezek a legelterjedtebb fajták. Az is valószínűnek tűnik, hogy a császári udvarba került elefántokat olyan személyek gondozhatták, akik maguk is onnan származtak, ahonnan az elefántok, azaz joggal számíthatunk arra, hogy a gondozók színes bőrűek lehettek. Márpedig ha a városi környezetben színes bőrű gondozók látták el az állatokat, akkor az is valószínű, hogy a kagánhoz is ők vezették el azokat. Ebben az esetben egy kisebb létszámú afrikai vagy indiai személyzet is megjelenhetett a kagáni udvarban, nyilván nem kis feltűnést keltve.

A szeszélyes kagán még ugyanebben az évben egy másik különleges óhaját adta a császár tudtára, aki igyekezett azt minél gyorsabban kielégíteni, ezért aranykerevetet szállíttatott a kagánnak. Valószínűleg jelentős létszámú katonai egység és minden bizonnyal a szakszemélyzet kísérhette el az ajándékot az avarok központjába. Baján egyébként ezt is ugyanúgy visszaküldte, mint az elefántokat.

Még egy kisebb bizánci csoport jelenlétét örökítették meg a források (32): 579 körül Baján fürdőépítő mestereket kért a császártól, aki el is küldte őket hozzá. A palotát valószínűleg a kagáni székhelyen építették fel, és minden valószínűség szerint néhány hétig biztosan eltartott annak megépítése, így addig bizonyosan ott laktak és dolgoztak a mesterek az avarok között. Majd munkájuk végeztével arra kényszerítette őket Baján, hogy hidat építsenek neki a Dunán, annak érdekében, hogy Sirmiumot el tudja foglalni.

Egy másik forrás (48) kisebb avar csoport jelenlétéről tudósít bizánci területeken. Ankhialoszba jártak rendszeresen fürdőbe a kagán asszonyai, a forrás szerint visszatérő vendégek lehettek. Valószínűleg a fürdőzéseik alkalmával több helyi bizánci emberrel is lehetett közvetlen kapcsolatuk, közülük a fürdőmesterről a forrás is említést tesz.

Az egyedi, békés események között érdemes hangsúlyosan kiemelnünk azt, hogy a perzsa frontra induló Hérakleios ajándékokkal, 200 ezer arany fizetésének ígéretével és túszokkal szerette volna a békét biztosítani. Ennek érdekében egyik törvénytelen fiát, nővérének Máriának és Eutropiusnak Stephanos nevű fiát, azaz unokaöccsét, és egy Bónos patrícius ugyancsak törvénytelen gyermekét adta túszul (112). Noha a túszok között törvénytelen gyermekek is voltak, köztük mégiscsak a császár testvérének gyermeke és a császáré is ott volt, így bizonyosak lehetünk abban, hogy a túszokat népesebb szolgálócsoport is kísérhette. A sorsukról pontos adataink nincsenek, de tekintettel rangjukra azt feltételezzük, hogy valahol a kagáni szálláson lehettek elhelyezve, azaz egy kisebb létszámú bizánci csoport a székhelyen élhetett és mozgott, napi kapcsolatban élve az avarok közösségével.

Pontos évszám nélkül, valamikor a 7. század első harmadából van értesülésünk arról (120), hogy Hérakleios nővére, Mária és Anianos magisztrátus pénzt küld a kagánnak a túszok kiváltására, akiket így el is engedtek, azaz visszatérhettek hazájukba.

Két nép, két hatalom kapcsolatának csúcspontját a mindenkori első számú vezetők találkozója szokta jelenteni. Általában elmondható, hogy a legmagasabb szintű kapcsolatok nem kötelező elemei a diplomáciának, de fontosak és nélkülözhetetlenek, amennyiben egy kérdés, probléma megoldása ezt igényli. Ugyancsak elkerülhetetlen például dinasztikus kapcsolatok, vagy nagyon magas szintű protokolláris események rendezésekor, ami a kora középkorban nem volt jellemző.

Az avar-bizánci kapcsolatok alig több, mint 100 éve alatt azonban mindössze egy olyan alkalom volt, amikor a legmagasabb szintű kapcsolatot is megemlítik a szerzők.

623 júniusában, amikor a kagán már Konstantinápoly bevételével fenyegetett, egy adott pillanatban békekötést kezdeményezett Hérakleiosnál. A császár - megörülve a város megszabadulása hírének - azt tervezte, hogy az eseményt ünnepélyes keretek között és játékok kíséretében Hérekleiában fogják megtartani (109-110). Ezért ünnepi játékot, lóversenyt kezdett szervezni ennek tiszteletére a helyszínre. A terv majdnem megvalósult, de a császárnak rá kellett jönnie, hogy a kagán valójában csak tőrbe akarta csalni őket. Ő ugyanis elrejtett kis csapatával megkísérelte elfogását, így a császár csak úgy tudott megmenekülni, hogy császári öltözetét levetve közembernek álcázta magát.

53