Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között

zogni hagyni az avarokat a határokon belül. Nem is beszélve a diplomáciai testületek védelméről.8

Az avar követjárások közül 26 egyenesen a császárhoz indult és érkezett, ezek közül 25 Konstantinápolyban volt, és csak egy esetben tartózkodott Tiberios császár Sirmiumban. Ha tehát az avar követeket méltó módon fogadták, akkor a császári palotában a hivatalos találkozó alkalmával valószínűleg több tucat udvari személlyel találkozhattak, még ha közvetlenül nem is igen érintkezhettek. Köztük voltak tolmácsok, az első udvarmester, testőrök, testőrtisztek, palotaőrök és maga a császári udvartartás is, akikről a forrásokban is olvashatunk.9

Ugyancsak számolhatunk azzal is, hogy ranghoz illő fogadtatás esetén a követ és környezete minden bizonnyal a császári palota valamelyik vendégfogadásra alkalmas részében lehetett elszállásolva, úgy, hogy a palota személyzete teljes mértékben kiszolgálta őket. Nem is beszélve arról, hogy kedvező hangulatú diplomáciai kapcsolat esetén a protokolláris eseményeket minden bizonnyal kötetlenebb, szórakoztatóbb programok is követték, követhették, ahol ugyancsak számos udvari személlyel kerülhettek közvetlen kapcsolatba.10

Talán elsőre meglepőnek tűnik, hogy a császári udvart egy fertőzés lehetséges forrásaként kezeljük, azonban ez a korabeli egészségügyi viszonyokat tekintve teljesen természetes, hiszen néhány forrásban rögzített tény segíthet ennek elképzelésében. Tiberios császárról Theophülaktosz Szimokattész jegyezte fel, hogy„fekete epe", azaz bélgyulladás okozta halálát,11 és valószínűleg III. Konstantin császár is tuberculosisban halt meg 641. május 25-én.12

Valószínű az is, hogy követjárás esetén már az utazás közben is rendszeres volt a kapcsolat az út menti települések lakóival, hiszen szállást keresniük, élelmet kellett beszerezniük az utazás alatt is. A civil lakossággal ilyen jellegű kapcsolat magában Konstantinápolyban is lehetett, hacsak nem voltak tiltva a szabad mozgásban. így

8 Bár éppen ez volt az az avar követjárás, amelyet a visszaúton a szlávok megtámadtak, a követet és kísérőit pedig megölték.

9 A császári palota és a közigazgatás szoros kapcsolatáról, a legfontosabb állami tisztségekről lásd Schreiner 2002,100-110! A kora középkori forrásokban igen kevés leírást találunk a császári palotáról, az épület részeiről. Egy rövid részlet minderről: Passuth 2002,88.

10 A császári palota személyzetére vonatkozóan számos elemet őrzött meg Theophylactos Simocatta műve. Lásd Olajos 2012, 71, 75,86, 87.

11 Olajos 2012,71.

12 OSTROGORSKY 2001, 111.

minden valószínűség szerint találkozhattak és érintkezhettek városlakókkal (árusokkal, boltosokkal) és a forrásokban nem említett más bizánci lakossal is. Nem is beszélve azokról a követekről, akiket fél éven keresztül tartottak fogva akár a császári tömlöcben, akár száműzetésben.

A követjárások másik iránya Konstantinápolyból tartott az avarok felé. Az avar követségek útja meglehetősen kötött volt, hiszen a császár jórészt a székhelyén tartózkodott, ezért az avar követek mindig a császárvárosba vették az útirányt. Ezzel szemben az avar kagán - különösen háborús időkben - csak ritkán tartózkodott állandó szállásán, ezért a bizánci követek célja általában nem a kagáni székhely, hanem a kagán pillanatnyi tartózkodási helye volt. Ennek megfelelően a források akkor sem közölnek pontos helyet, ha tudjuk, hogy a kagán vélhetően saját szállásán tartózkodik, ilyenkor is csak például Pannóniaként említik a célállomást (ebben nyilvánvalóan annak is szerepe volt, hogy nem ismerték a települések nevét). Tudunk néhány konkrét várost is, mint a kagán tartózkodási helyét, ezek azonban mindig csak hadjáratoknál vannak megjelölve: így például Sirmiumban több alkalommal, egyszeregyszer pedig Ankhialoszban, Singidunum közelében, Zikidiban, több alkalommal pedig Konstantinápolynál, a város falai előtt keresték fel a bizánci követek.

Nagyon fontos, hogy míg az avar követségek esetében többször előfordult, hogy például az adott várat, várost védő csapatok parancsnokához küldött a kagán, addig a bizánci követek minden esetben a kagánhoz indultak, soha nincs arról tudomásunk, hogy a kagán helyett valaki mással tárgyaltak volna.

Összesen 10 követjárást jegyeztek fel, amely békeidőben zajlott, 13 pedig háborúban. Az utóbbiak között vannak kisebb jelentőségű, inkább fegyverszünet- tárgyalás-jellegű követségek is, amelyek célja pusztán az adott katonai szituáció mielőbbi lezárása volt (megadás feltételei, elvonulás feltételei stb.)

Sok esetben tartalmazzák a források a bizánci követ nevét is, néha foglalkozását, esetleg családi kapcsolatait is megemlítik a szerzők. Név szerint ismerjük az alábbi követek nevét. Valentinos, loannés, Séthos, Singidunum parancsnoka, Kallistratos, Theognis, Elpidios szenátor és praetor, Komentiolos, a császári testőrségből kiemelt férfi (skribón), Priskos, Athanasios patrícius, Kosmas quaestor, Georgios patrícius és logothetés, Theodóros főpapi titkár, Athanasios patrícius, Somna, Eljakim, Joách.

51