Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Csiky Gergely–Hárshegyi Piroska: Kereskedelem vagy ajándék? Amforák az avar kori Kárpát-medencében

(2. ábra.) A korábbi klasszifikációkban a típus megfelel az Antonova IX.,96 a Rädulescu 10.,97 a Scorpan Vili.,98 a Kuzmanov XIV.,99 Piéri LR 1B;100 Opait LR 1B2;101 Keay UH,102 Peacock-Williams 44.;103 Papadopoulos 2. típusoknak.104 A tiszavasvári példány anyaga kemény, homokkal soványított, durva piroxén, kvarc- és mész- szemcsékkel, színe vörösessárga (Munsell 7.5 YR 7/6, reddish yellow). Ez az amfora a van Alfen-féle VII típusba sorolható, ami a 7. század harmincas éveire keltezhető Yassi Ada-i hajóroncs amforái között is szerepel,105 ez alapján a 7. század második negyedére datálható.

Az LR 1 típus formája a 4-7. század folyamán változott.106 Két kronológiailag elkülönülő variánst különböztethetünk meg: a késő római (Late Roman) 1A a 4. század végére és 5. századra datálható, míg az LR 1B a 6-7. századra volt jellemző.107 Az 5. század elejétől a 7. elejéig e típust tömegesen szállították a nyugat- pontuszi kikötőkbe és az al-dunai limes csapataihoz,108 míg a legkésőbbi példányai a 7. század második felére keltezhető kontextusokból ismertek, mint a római Crypta Balbi, Alexandria vagy Írország esetében.109

A típus elterjedési területe a Mediterráneum teljes területét fedi, és részben azt is meghaladta: az LR 1 amforák elérték az Atlanti-óceánt és Britanniát az 5. század vége - 6. század közepe közötti időszakban.110 Ez a típus volt a legelterjedtebb a felső-moesiai Duna-szaka- szon (ma Szerbia),111 csakúgy, mint a legtöbb földközitengeri lelőhelyen, mint Bejrut, Karthágó, Marseille és Tarragona.112 Az LR 1 típus az 5. század elejétől kezdve jelen van Scythia Minor-ban (Dobrudzsában),113 és a

6. század folyamán ez vált az egész Földközi- és Fekete-tenger legáltalánosabb amforájává114 éppúgy, mint

96 Antonova 1971,86-87.

97 RAdulescu 1976,108-110.

98 Scorpan 1976,163, Pl. Vili B; 1977,277-278.

99 Kuzmanov 1985,18-20, Tabló 8.

100 Piéri 2005,85-92.

101 Opait 2004a, 9.

102 Keay 1984,268-278.

103 Peacock-Williams 1986,185-187.

104 Papadopoulos 1989,82.

105 Van Alfen 1996,198.

106 Piéri 2005,71-77; Reynolds 2005,565-567.

107 Piéri 2007,299.

108 Opri$ 2003,53-59.

109 Arthur 1998,164.

1,0 Tomber-Williams 1986,47-48.

ln Bjelajac 1996,72-76.(Tip XXI.)

"2 Reynolds 1995,70-83.

113 Opait 2004,294.

114 Halmyris (Scythia Minor provincia): Topoleanu 2000,134-135; Opait

a Vaskapunál.115 A 7. század elejéről ez a típus egyaránt ismert Konstantinápolyból, Alexandriából, Bejrutból, Zeugmából (Gaziantep), Karthágóból, Marseille-ből, Rómából, Tarragonából és Galicia területéről.116

Constantin Scorpan e típusnak is isztro-pontuszi eredetet feltételezett,117 de az újabb kutatások, elsősorban a petrográfia és amforaégető kemencék feltárása alapján ez a típus bizonyosan kelet-mediterrán eredetű. Égetőkemencéket találtak a dél-anatóliai Cilicia tengerparti lelőhelyein, mint Aya$, Soles, Karataj,Tarsus, Yumurtalik esetében,118 de jelentős műhelyek ismertek Cipruson is: Paphosz és Zygi lelőhelyein.119 Nagyon valószínű, hogy a 6. század második felétől kezdve az amforatermelés fő területe áttevődött a ciprusi műhelyekbe, de azt sem lehet kizárni, hogy a ciliciai készítők átköltöztek Ciprusra, és ott folytatták munkájukat.120 Ezek mellett ugyanakkor számos más előállító központ is feltűnik a szakirodalomban, mint a ciliciai Seleuceia (Silifke) és Arsuz,121 de felmerült Ephesos és az egyiptomi Saqqara neve is.122 A tiszavasvári amfora pontosabb eredete a fent felsoroltakon belül egyelőre petrográfiai vizsgálatok hiányában nem deríthető ki, de az bizonyos, hogy kelet-mediterrán eredetű, azon belül pedig kronológiai okokból a ciprusi eredet a legvalószínűbb.

Az LR 1 típusú amforák fent leírt széles körű elterjedése valószínűleg összefügg Ciprus kiemelt pozíciójával a Justinianus császár által 536-ban alapított Quaestura Exercitus katonai közigazgatási egységén belül, amihez Ciprus, Caria és az égei-tengeri szigetek mellett Moesia Inferior (bulgáriai Duna-szakasz) és Scythia Minor (Dobrudzsa) is tartozott.123 Ez a körülmény az LR 2 típusú amforákkal kapcsolatban említett annona-funkció fel- tételezését erősíti, eszerint Ciprus feladata volt, hogy a Fekete-tenger partvidékén és a Duna mentén állomásozó csapatoknak bort biztosítson.124 A fentiek alapján e típus leggyakoribb tartalma a bor volt, de egyes esetekben olívaolaj is feltételezhető.

2004a, 8-10; Antonova 1971,86-87; Jakobson 1979,13-14, ris. 2,6, ris. 3.8-9 (tip 9); Sazanov 1989,44, ris. 1/5.

115 Bjelajac 1996,72-76.

1,6 Fernandez 2012, fig. 2.

"7 Scorpan 1976,163; 1977,278.

118 Empereur-Picon 1989,236-243.

119 Demesticha 2000; Demesticha-Michaelides 2001; Demesticha 2003. Összefoglalóan a műhelykörzetekről; Reynolds 2005,565.

120 Piéri 2007,300.

121 Reynolds 2005,566.

122 Részletes bibliográfiával: Piéri 2005,80.

123 Van Alfen 1996,211.

124 Piéri 2007,301.

31