Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
A vizsgált bőrleletek jellemzői Az ásatás idején készült fényképek tanúsága szerint a bőrök között több, viszonylag nagyobb méretű leletet is találtak. Közöttük összefüggő szíjtöredék 4 verettel, egy másik 2 verettel és mellékszíjjal, egy amorf formájú, a szíj hátoldalához tapadó bőrdarab egyben, továbbá a feltételezett tarsoly maradványai (4. kép; 7. ábra 1. a-b; 11.kép 1-2). A fent ismertetett leleteken tudomásunk szerint sem az ásatás után közvetlenül, sem azóta nem végeztek tüzetesebb elemzéseket. A bőrök vizsgálatára először 2013-ban került sor a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központjának bőrrestaurátor laboratóriumában, ahol a leletek készítése során felhasznált anyagokat és technikákat, továbbá az állapotukat mértük fel. Szerettük volna alátámasztani azt a feltételezést, miszerint honfoglaló eleink már használták a 14. századtól egészen a 18. századig számos írott forrás által „magyar bőr"-ként emlegetett borfajtát. Ennek legfőbb jellemzői, hogy a nyersbőrt meszezés és füllesztés nélkül, éles késsel szőrtelenítik, majd timsós-konyhasós fürdőben áztatják, és erőteljesen megdolgozzák. Száradás után parázs fölé tartják, és az így átmelegített bőrt forró faggyúval átitatják.15 A faggyú szerepe az volt, hogy az egyébként vízre érzékeny timsós bőrt vízállóvá tegye. A „magyar módra" való borkészítés előnye, hogy viszonylag kicsi a hely- és anyagigénye, és 2-4 hét alatt elkészül a termék. A növényi cserzéshez ezzel szemben több hónapig, vastagabb anyag esetében akár egy évnél is tovább kellett gödrökben áztatni a bőröket, ezért sokkal több időt, helyet és anyagi forrást igényelt, továbbá helyhez kötöttebb volt. Jelen dolgozat csak a szíjak és a bőrruházathoz tartozó töredékek vizsgálatára terjedt ki. A tarsoly megtekintésére nem volt lehetőség, annak készítés-technikai jellemzőit az ásatás során készült fénykép és rajz alapján kíséreltük meg leírni. Az anyag 10 csomagban érkezett, melyek közül kilencen a „Sárbogárd, Tringer tanya, 33. sír", egyen pedig a „Sárbogárd, Tringer tanya, valószínű, hogy a 61.195.1.24. sír(?)"felirat szerepelt.16 Már első megtekintésre kiderült, hogy a leletek sokkal rosszabb állapotban vannak, mint az az 1960-as években készült felvételeken látható. Az öv több darabra törött, és ezek közül csak három különálló szíjdarabon volt veret. Az amorf formájú, övhöz tapadt bőr is több 15 Gáborján 1962,97-98. 16 Ez utóbbiról bebizonyosodott, hogy szintén a 33. sírból származik kisebb darabban volt. Néhány gyengébb leletet papírra ragasztottak, hogy ezzel óvják meg őket a további széteséstől. A 33. sírhoz tartozó csomagok a vizsgálati eredmények könnyebb azonosíthatósága érdekében 1-től 9-ig munkaszámot kaptak. Az egy csomaghoz tartozó, külön papírra felragasztott töredékeket betűkkel különböztettük meg egymástól (5/a, 5/b, 5/c, stb.). A vizsgálatok megkezdése előtt minden darab mindkét oldaláról méretjelöléssel és felirattal ellátott makrofotó készült. A műanyag ragasztóval papírra rögzített leleteket nem bontottuk le védelmet adó alátámasztásukról, így ezekről csak egyoldali képek készültek, és vizsgálatuk is csak a szabad felületeken történt.17 A különálló csomagok tartalmát egymással összehasonlítva úgy látszott, hogy a leletek töredékei három fő csoportot alkotnak: 1. veretes bőrszíj darabjai, 2. vékony bőr, valószínűleg a ruházat töredékei, 3. összepréselt rostos anyag maradványai. Ez utóbbinak sem formája, sem szerkezete nem utalt arra, mire használhatták. A bőrleletek állapota A sírban a bőranyag megmaradása elsősorban annak volt köszönhető, hogy a veretek korróziója során a bőrbe jutott rézvegyületek lassították a fehérjebontó baktériumok tevékenységét. Ennek ellenére a leletek nem egyforma állapotban kerültek elő, a károsodásnak több formáját is meg lehetett figyelni rajtuk (a rostok kohéziójának csökkenése, törékenység, lemezes szétválás, porlékonyság, a barkaréteg hiánya, zsugorodás, deformáció, színváltozás, sókiválás, elenyvesedés, stb.). A vereteken és a szíj maradványok egy részén is zöldes korróziótermék volt látható. Néhány esetben korábbi penészfertőzés nyomai is feltűntek. Ezek valószínűleg valamikor az ásatást követően jelentek meg a tárgyakon, és mára már nem látszottak aktívnak. Több töredéket a feltárás idején vagy későbbi restaurálás során szintetikus szilárdítószerek oldatával itattak át, melyek a bőrök színét megváltoztatták, a felületet fényessé tették. 17 18 Néhány leletet még a bevonóanyag megszáradá- sa előtt csomagolhattak be, ezek felületére papírvattavagy csomagolópapír-töredékek ragadtak, elfedve az eredeti bőrfelszínt (7. ábra 1. a-b; 11 .kép 1 -2). 17 Valamennyi fennmaradt töredék vizsgálata és állapotfelmérése megtörtént, a makrofotókat tartalmazó részletes táblázatot a leletegyüttes teljes feldolgozása után fogjuk közölni. 18 A szilárdítószert nem sikerült azonosítani, de kis töredékeken végzett oldáspróbák alapján azt meg lehetett határozni, hogy aceton- ban oldódik. 304
