Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről

mutató férfi arca tűnik fel.127 A másik ábrázolás a nyugat-kazahsztáni Sor-Ajdyn lelőhelyről származó férfisír egyik csatján található, amelyen leegyszerűsítve látható egy emberfej, valamint annak kitárt karjai.128 Plasztikusan jeleníti meg viszont egy női arc vonásait a novonikol'skoei 7/13. sír lószerszámdíszhez tartozó levél alakú homlokverete.129

A rítus és a tárgyi anyag néhány lelőhely vonatkozásában

Jóllehet az oguzokhoz köthető és régészetileg értékelhető tumulusok száma százas nagyságrendűre növekedett a mostani időkre, ennek ellenére a hazánkban fellelhető orosz szakirodalomban alig találunk olyan hozzáférhető publikációkat, amelyekben az ásatók konkrét lelőhelyek anyagát adták volna közre. A kevés kivétel (így pl. a kolobovkai családi sírhalom, a novonikol'skoei és a sor-ajdyni oguz harcos nyughelye, valamint az uvaki és a már említett lapasi kurgánok női temetkezései130) mellett képanyag alapján kísérletet tehetünk további lelőhelyek sírrajzainak kielemzésére, a tárgyi emlékek leírására. Ezek közül kiemelhető a méltán „oguz etalonnak" tekintett cenini, valamint a celkari férfisír, továbbá az uspenkai és az Elton-85 lelőhely 7. kurgán női temetkezés anyaga. Végül módunk van a táblázatba szerkesztett leletanyag-katalógus lelőhelyenkénti „visszabontására" is. Ezek az erőfeszítések arra irányulnak, hogy az eddig általánosságban lajstromba vett leletanyag mellett sírleírásokkal egybekötött konkrét hagyatékot is bemutathassunk. Ennek megfelelően választottuk ki a lapasi és az uvaki női, továbbá a novonikol'skoei férfi temetkezéseket: a lapasi sír mellékeletei jól reprezentálják az oguz női sírok tárgyi anyagát, míg az uvaki az egyébként nemenként nem eltérő temetkezési rítus iskolapéldája. A novonikol'skoei temetkezés a férfisírok hasonló minőségű képviselője. Megfelelő mennyiségű emlékanyag felgyűjtésével minden bizonnyal mód fog nyílni rá, hogy ezek összehasonlítása, elemzése és táblázatba szerkesztése után - összevetve a rítustipológiai

127 Kriger 1993,140.

128 Kruglov-Maryksin 2012,415,424, ris. 13.

,29 Komantseva 1977,347, fig. IV/1.

130 Vő. Kruglov-Sergackov-Balabanova 2005 (Kolobovka); Komantseva 1971 (Novonikol'skoe); Kruglov-Maryksin 2012 (Sor-Ajdyn); Fedorov- Davydov 1969 (Uvak); Fiupcenko 1959 (Lapas). A lapasi halomsír női temetkezésére való szakirodalmi hivatkozások pontatlanok - a Gavrilina által megadott könyvészeti adatok (Sovetskaja Arheologija 1958/2, vö. Gavrilina 1985,216,225) nem tartalmazzák a feltárást vezető régész, Filipéenko írását. Ezt a pontatlan bibliográfiai adatot más munkák is átvették - pl. Kruglov 2001,444. A cikk helyes apparátusa: Sovetskaja Arheologija 1959/2,239-242.

megfigyelésekkel - az oguz temetkezések tárgytípusaihoz kapcsolódó belső időrendet megalkossuk.131

Lapas132

A Volga-Ural közötti Asztrahány oblaszty, Harabalinszk járásbeli Lapas falu közelében erősen lekopott halomcsoportot tártak fel 1955-ben. A kurgáncsoport déli részén került elő egy viszonylag gazdag mellékle- tű, késő nomád női temetkezés. A sírgödör formáját és méreteit nem sikerült megfigyelni, de azt rögzítették, hogy a csontváz nyújtott helyzetben hanyatt feküdt, koponyával Ny-DNy-i irányba tájolva. A csontváz egyes darabjai és bizonyos tárgyak helyzete arra mutat, hogy a sírt már a feltárás előtt megbolygatták. Az ásató azonban nem rablásként, hanem „a folyamatos erős széllel" magyarázta, hogy „megsemmisítette és összehordta a csontváz egyes részeit".133 Valószínűleg a Kruglov által „rituális rombolásnak" aposztrofált rítuselemnek lehetünk tanúi.

A sírmellékletek kollekciója 53 darabból áll, amelyet ékszerek, viseleti elemek és használati tárgyak alkotnak.134 A kibontott nyakcsigolyák környékén feküdt 13 pasztagyöngy, amelyek négy alaptípusba tartoztak. A gyöngysorral együtt került elő két bronz csörgőgomb. Az egyik példány alsó részén fúrt lyuk van, amelyet 9 sugárirányú barázda fog körül. A bal vállon helyezkedett el egy félgömb alakú, a peremén gyöngy131 Az eddig megismert oguz hagyaték döntő többségét a 10. századra keltezi a kutatás, amelynek bizonyos elemei tovább folytatódnak a 11. században is. Utóbbi megállapítás elsősorban a besenyő hagyaték párhuzamos datálásán nyugszik, figyelemre méltó viszont, hogy egyelőre nem tudják tovább bontani a korszak tárgyi anyagát kronológiai síkon szőkébb időkeretekre és ismeretlen az oguz régészeti anyag 9. századi horizontja is - pedig az utóbbi kérdés felvetése történeti szempontból is jogos. Ide kapcsolódik egy oguz vonatkozásában bizonytalan, de összefüggéseiben, időrendi és földrajzi helyzetében említést érdemlő temetkezés, főleg ami az ugyancsak ismeretlen oguz köznépi temetkezések kérdését illeti. 1961 tavaszán a szaratovi oblasztyban (ersovszki járás), a Kis- Uzenej jobb partján, Cernaja Padina falu mellett egy sírt találtak. A temetkezés a mai felszíntől számítva 1,75 méter mély volt, az el- hantoltat fejjel nyugatnak tájolták. A váz a bal oldalán feküdt, de ezt szemmel láthatóan a sírt megbolygató földmunkának lehetett betudni. A sírban semmilyen mellékletet nem lehetett megfigyelni, leszámítva két, Abbaszida-kori dirhemet, amelyeket a koponyán találtak. Mindkét érem ezüstből készült. Az egyik dirhem 2,5-2,6 cm átmérőjű, 0,25-0,5 mm vastag, súlya 2,57 g (Maksimov 1969,130). A másik érme átmérője 2,3-2,45 cm, vastagsága 0,5-0,7 mm, súlya 2,85 g. Az első dirhemet 782/783-ban verték, al-Mahdi uralkodása idején, a másikat pedig 809/810-ben, al-Amín regnálása alatt (uo. 132). A sírban talált két abbaszida dirhem miatt valószínűsíthető, hogy a temetkezés a 9. századra keltezhető és történeti okok miatt talán összefüggésbe hozható az oguzokkal.

132 Vö. 2. ábra.

133 Fiupcenko 1959,239.

134 Uo. 240, ris. 1.

288