Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről

ló hátára helyezték.100 Kápadíszek, veretek hiányában a szerves anyagokból összeállított nyergeknek nem marad értékelhető nyoma a sírokban.

Fegyverek

Az oguzokhoz köthető férfisírok gyakori mellékletét adják a fegyverek: a markolatnál felragasztott szarulemezekkel megerősített, összetett íjak, vaspálcákkal merevített tegezek, vas nyílhegyek, szablyák, ritkábban lándzsák maradványai.101 A korszakban a védőfegyverzet elemei (sisak, sodronying) még ismeretlenek, ahogy az íjtartó tegezek nyomai is. Fegyverek kizárólag az oguz temetkezések 2. csoportjánál voltak megtalálhatók, nők sírjaiban nem fordultak elő.102

íjak, nyilak, tegezek

Az oguz halomsírokban általánosnak mondható mellékletek a nyílhegyek; az íjak és tegezek maradványai valamivel ritkábbak. A szerves anyagból készített ösz- szetett íjakból mindössze a markolatot borító csontlemezek maradnak az utókorra. Úgy tűnik, hogy a reflexíjak azon csoportjába tartozó típust használták az oguz harcosok, amelyek szarvait nem merevítették csontlemezek, ugyanis rendesen csak a markolat csontlemezeit találják a sírokban. A másik lehetőség, hogy az íj szarvait falapokkal merevítették, ezért nem sikerült eddig nyomaikra bukkanni.103 A kolobovkai íj markolatlemezei kb. 15x3 cm méretűek voltak, belső oldaluk irdalt, ami a felragasztásukat könnyítette meg. A csontlemezeken számos sérülés és kopás figyelhető meg, tulajdonosa hosszú éveken keresztül használhatta a fegyvert. A sírban a bal medencelapátra hajló bal alkarnál figyelték meg.104

100 Bálint 1969, 110. Lásd a sor-ajdyni harcos sírjának rajzát (Kruglov- Maryksin 2012,413, ris. 2).

101 A lándzsák ritkán vannak képviselve az oguz sírokban, ami elsősorban a harcmodorral magyarázható. Mindenesetre a kalinovskiji halomsírban regisztráltak lándzsahegyet. Vö. Kruglov 2001,427, ris. 18/14.

102 Kruglov-Maryksin2012,421.

103 Már Cs. Sebestyén Károly rámutatott a honfoglalás kori, tehát időben párhuzamos, magyar íjak kapcsán, hogy „nem mindig fordul elő a teljes szerelvény... Van eset, hogy csak a középső lemezek vagy azok töredékei kerülnek ki a sírból. (...) Voltak íjak teljes csontlemez felszereléssel... és voltak olyanok, amelyekben csupán a középső két lemez volt meg. Sőt nagyon valószínű, hogy csak a díszesebb kivitelű íjakon volt meg mind a hat csontlemez, s ezek mellett (talán a többség) voltak olyan íjak is, amelyeken a hosszú lemezek fából készültek". (Cs. Sebestyén 1933,16.)

104 Kruglov-Sergackov-Balabanova 2005,244. Ugyancsak a markolathoz tartozó csontlapokat figyeltek meg a éenini sírban. Vö. Kruglov 2001,427, ris. 18/9-10. A rajzról visszamért nagyságuk kb. 16,5 cm.

Tegez vaspálcákból kialakított vázát találták pl. a cenini és a kolobovkai oguz temetkezésekben (utóbbit a váz baloldalán, a combcsonton regisztrálták). A megmaradt vasalások hasonló konstrukciót képviselnek, mint a honfoglalás kori magyar tegezek, legalábbis ami a merevítés szerkezetét illeti. A vaspálcák hurkosán voltak kialakítva, ami a tegez felfüggesztését tette lehetővé.105 A szerkezetből következik, hogy az oguzok által használt tegezt is valószínűleg bőrből készíthették, tárazása pedig oldalt történhetett egy, a hossztengellyel párhuzamos hasítékon keresztül, amelyet utána összefűztek.106

Az ótörök időszakból átöröklődött az oguz korba a háromoldalúra kovácsolt nyílhegyek használata, de a legáltalánosabban használt fajták a lapított B-l, B-lll, B-V típusok voltak, valamint a lekerekített formájú T-ll. A B-lll és B-V formák folyamatosan léteztek a mongol kor előtti kun korszakban is.107 Fedorov-Davydov rendszerében a B-ll típusba tartozónak értékelte Kruglov és Maryksin a sor-ajdyni nyílhegyeket.108 Azonban a darabok nem teljesen azonos típusokat képviselnek. Medvedev részletesebb elemzésében a nyílhegyek a 34., 40. és 44. típusba sorolhatóak; ezek használata a

8-10., a 10-14., valamint a 9-11. századra tehetők.109 A sírban a koponya jobb oldalánál került elő a 4 példány. Ennek okán a szerzők - bár nem találták nyomát - ide helyezték a tegezt. A példányok között volt lapos, szimmetrikus rombusz alakú, alsó része kiszélesedő, a nyéltüske felett nincs nyaka (A), ívelt oldalú, rombikus formát mutató darab, alsó része kiszélesedő, nyakkal kiképzett (B), aszimmetrikus, levél alakú rombikus forma, alsó része kiszélesedik, nyakkiképzése nincs (C), szimmetrikus, levél alakú, ovális formát mutató példány, ugyancsak nyak nélkül (D).110 A kolobovkai nyílhegyek a tegez szájánál, a bal könyökhajlatnál és attól balra, kb. 30 cm-re és a jobb combcsont mellett (illetve a harcos jobb lábszárcsontja mellett fekvő gyermek koponyája felett) helyezkedtek el. Medvedev osztályozásában a példányokat a 44/1, 84/2 és a 91. típusba sorolták a szerzők, használatuk időszaka a 9-11. és a 10-14. század közé volt tehető.111 A darabok lapított, levél alakú,

105 Vö. Kruglov 2001, 400, ris. 3/16-17 (Cenin); Kruglov-Sergackov- Balabanova 2005, 253, ris. 4/11 (Kolobovka).

106 Vö. Cs. Sebestyén 1933,57-58; Révész 1985,41.

107 Kriger 1993,139.

108 Vö. Fedorov-Davydov 1966,27.

109 Vö. Medvedev 1966,63-65,67.

1.0 Kruglov-Maryksin 2012,415,425,414, ris. 3/2-5.

1.1 Vö. Medvedev 1966,67,82-83. Nem világos a páncéltörőknek meg286