Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Pap Ildikó Katalin: Karoling településnyomok Sárvár határában – Sárvár–ERTI-telep és Sitkei-erdő lelőhelyek

Pap Ildikó Katalin

KAROLING-KORI TELEPÜLÉSNYOMOK SÁRVÁR HATÁRÁBAN - SÁRVÁR-ERTI-TELEP ÉS SITKEI-ERDŐ LELŐHELYEK

Sárvár környéke a Karoling-korban

A magyar honfoglalást megelőző évszázadban a Dunántúl egésze Karoling-érdekszférába tartozott. Ebben az időszakban Vas megye nyugati, a Rába és a Marcal által határolt része önálló őrgrófságként Pannónia más területeinél intenzívebben kapcsolódott a Karoling-bi- rodalomhoz.1 Az utóbbi évtized szerencsés feltárásai nyomán egyre több régészeti emlék tükrözi a szűkebb vidék korszakbeli lakottságát. A régebbi és új ásatások, valamint szórványleletek nyomán kirajzolódni látszanak a 9. században intenzívebben lakott területek.

A grófság központja, az antik Savaria mellett kiemelkedő Sárvár (1. ábra), a római kori Bassiana környékének jelentősége. Nem véletlen, hogy a megye elsőként megismert korszakbeli településnyomát is itt találjuk. Ezek a leletek, valamint a megyében újonnan feltárt települések és a régebben ismert lelőhelyek jó része felfűzhető a római kori úthálózatra, amely a közlekedés fő irányait hosszú évszázadokra meghatározta. Különösen igaz ez a mai Sárvár környékére; a Borostyánkő útból Savarián át keletre leágazó, valószínűleg az 1. században létesített2 távolsági út itt két ágra szakad, majd keresztezi a Rábát (2. ábra). Az út déli ága a Bakonyon keresztül Aquincum felé vezet. Az északi, Mursellán át Arrabonát érintve Brigetióba és innen Aquincumba3 tartó útszakasz rábai átkelőhelye a Rába folyó és a Gyöngyös-patak találkozásánál volt.4 A szabályozatlan vízfolyások medrének gyakori változása miatt az útszakasz hosszú fennállásának idején az átkelésre alkalmas helyszín is változott. Az átkelőhely időszakonként történő áthelyeződése lehet az oka annak, hogy a római

' Kiss-Tóth-ZAgorhidi 1998, 88.

2 Töth 2006,64.

3 Az útszakasz építése az aquincumi legiotábor létesítésénél korábbra tehető, ezért kezdetben a mai Gellérthegy körzetében csatlakozhatott a határon vezető úthoz. Uo. 64-65.

4 Az átkelőhelyről egy híd maradványait ismerjük. A Rába medrébe levert, bazaltokkal megerősített pillérek faanyagát Grynaeus András vizsgálta. Eredményei szerint a fákat 180 körül vágták ki. Uo. 22.

út vonalvezetése több ízben megtörik.5 Az átkelőhely változása következtében az útvonal egyes szakaszai időlegesen vagy véglegesen használaton kívül kerültek; a Végh-malom mellett feltárt Karoling-kori temető6 sírjainak egy részét a kora római út felszínen már nem látható, kemény kavicsburkolatába ásták bele.7 Maga az útvonal azonban a népvándorlás korának végén bizonyosan használatban volt, hiszen frank források szerint a 791-es, avarok elleni hadjárat lezárását követően, útban dinasztiájának védőszentje, Szent Márton szülőhelye, Savaria felé8 seregével maga Nagy Károly is Sárvárnál kelt át a Rábán.9

Az útvonal és az átkelőhely jelenőségét tükrözi, hogy annak közvetlen környékéről a most bemutatásra kerülő, a Rábától keletre elhelyezkedő településnyomok és a már említett, Végh-malomnál feltárt temető mellett több más korszakbeli lelőhelyet ismerünk. Rábapaty- Tetődombon az 1950-70-es években bányásztak el egy késő avar temetőt, amelynek leletei közül mindössze két, 8. századi edény maradt fenn.10 A közeli Sárvár- Óváron, a római kori földtábor11 leletei között Karoling- kori edénytöredékek is vannak. A Rábától nyugatra került sor máig a legnagyobb ismert vasi korszakbeli település, Sárvár-Faképi-dűlő feltárására.12

Sárvár környékén tehát az átkelőhely és a használatban lévő római kori eredetű útvonal miatt viszonylag sok korszakbeli régészeti emlékről tudunk, melyek közül a megye történetében elsőként megismert, a Sitkei-erdőben elhelyezkedő település leletanyagát ismertetem.

5 Gabler 1993,49; Tóth 1993,84; Gabler 2000,35.

6 Szőke 1992.

7 Gabler 2000,34.

8 Kiss-Töth-Zágorhidi 1998,67.

9 Gabler 2000,46.

10 Ilon et. al. 2000,22; ADAM 2002,139.

11 P.Buocz 1993a.

'2 Farkas 2005; Pap 2013.

258