Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Veninger Péter: Egy fazekasműhely feltárásán milyen alapanyagok, eszközök és szerszámok kerülhetnek elő?

bizonyos esetekben nem is olyan egyszerű. Ha előkerül egy őrlőkő, akkor az valószínűleg gabona őrlésére szolgált. De egy fazekasműhelyben (ami lehet egyben lakóház is) az lehet máz- vagy soványítóanyag- őrlő eszköz is. (A funkció értékelése a kontextustól is függ.) Továbbá nem ritka, hogy a fazekasok a maiaktól nagyon eltérő formájú vagy anyagú szerszámokat használtak. Ezek beazonosítása nem egyszerű. Azt a célt szolgálja ez a cikk, hogy a kerámiakészítés kellékei ismertebbek legyenek, illetve a szerszámok összekapcsolását segítse a készítés technológiájához.

Milyen anyagú szerszámok, eszközök maradnak meg?

Ebben a részben példaként említett szerszámok nagy részéről később még részletesebben lesz szó.

Kő. Például fényesítéshez használt kavicsok. De kőből készültek a mázőrlők is.

Csont, fog. A fényesítéshez használt csont vagy vaddisznóagyar. Fazekaskorong tengelye foroghat földbe ásott lófogon.

Kerámia. Kemence,égetési segédeszközök, selejttárgyak és darabjaik (később cserépből készült „fakés"és íróka). Fém. Például agyagszelő, néhány korongalkatrész, esztergakés, mozsár.

Egyéb (szervetlen) anyagok. Az agyag (amiből a kerámia készül), az agyaghoz kevert szervetlen anyagú soványítóanyagok (apró kavics, homok stb.), az engóbokat vagy mázakat színező anyagok nagy része.

Milyen anyag nem marad meg?

Sajnosa Kárpát-medencében a szerves anyagok földbe kerülve szinte biztosan elbomlanak. Kivételes esetben maradnak csak meg, és rendszerint igen rossz állapotban. Szerves anyagú leletek előkerülésére kutakban, várárokban, ártér állandóan vízzel borított részein, mocsárban, kriptában számíthatunk. Ilyen helyeken a fazekasszerszámok előfordulása elvileg lehetséges ugyan, de nem valószínű.

Fa. Ebből készült a gyorskorong és a kézikorong nagy része. A korongozáshoz használt szerszámok (pl. fakés) többsége.

Bőr. Korongozáshoz használt bőrszalag, a „csípőbőr". Szaru. A népvándorlás korában nem valószínű szaruból készült kerámia szerszám, de később (kora újkorban) előfordul „szaru" nevű szerszám (állatszarvból készült íróka), illetve az íróka madártollszárból készült kifolyója. Az ecset szálait alkotó állati szőr anyaga szintén szaru.

Egyéb szerves anyag. Ide sorolhatjuk a soványító anyagként használt növényi törmeléket vagy „pelyvát"; az edénykészítés különböző fázisaiban vélhetően (például az agyag felületének letörlésére) használt rongyot; a kerámiákra égetés után kerülő festékek szerves kötőanyagát.

Elbomló szervetlen anyagok (az ólom-oxid mint mázalapanyag) vagy mobil szervetlen anyagok (ezek például vízben oldódó anyagok, amelyek a talajvízben feloldódnak, ezért nem találkozhatunk velük). Az ilyen anyagokról csak egyéb (például írott) forrásból értesülhetünk. (Későbbi korban ilyen a borkő vagy konyhasó mint ritka mázalapanyag.)

Kerámiák készítésének lépései

A szerszámok nem önmagukban érdekesek, hanem azért, mert az adott kor tárgyain látható jellegzetes összképet meghatározó nyomok ezeknek a szerszámoknak a hatására jönnek létre. A kerámiakészítés szinte minden lépéséhez kapcsolhatunk különböző szerszámokat és eszközöket.

Az általános technológiai sor leírásánál kiemeltem azokat a főbb lépéseket, amelyek meghatározó állomásai a kerámia készítésének. Természetesen ez csak egy általános technológiai sor, amelytől eltérések lehetségesek. Ennek a célja csupán egy gyors technológiai áttekintés, és nem a technológia részletes ismertetése.- Az agyag előkészítése.- A formázás (például felrakásos technikák vagy korongozás és fakés használata a forma végleges kialakításához);- Edényfül elkészítése, rögzítése (fülezés), plasztikus díszítés.- Engóbozás (engóbkészítés).- Edényszikkadás (bőrkemény állapotig).- Esztergálás.- Díszítés (például karcolás, pecsételés, fényesítés).- Szárítás (teljes száradás).- Mázatlan kerámia készítésénél az utolsó lépés az égetés (zsengélés); mázas kerámiánál ez az első égetés.- Mázazás (mázkészítés, előkészítés) - öntéssel, mártással.- Második égetés, mázas égetés.

A fentiek közül csak a szikkadás és a szárítás az, amihez rendszerint nem kapcsolódik szerszám (vagy szerszámnyom). De bizonyos esetekben még ezekhez is kapcsolódnak nyomok. Az edények felületén levő nyomok

213