Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Csuthy András: Ikonográfiai ábrázolások és rekonstrukciós lehetőségek az avar kori lószerszámzatra vonatkozóan
szerint magasabb társadalmi státuszt jelölnek. Ezért sem hiányozhatnak a kompozícióból. A későbbi morva időszakból sem hozhatok fel sokkal több ikonográfiái ábrázolást. Staré Mésto-Spitálky temetőjének 15. sírjából került elő egy ezüstplakett (-korong) egy lovas solymász ábrázolásával (8. ábra 2). Maga a lelet ugyan lehetne helyi morva termék,45 azonban - ahogy arra már több kutató rámutatott - a jelenet a késő antik művészetben gyökerezik.46 A téma különböző művészi feldolgozásokban ismert a korai iszlám, de főként bizánci környezetből,47 emiatt bizonyos aggályok merültek fel a legkorábbi, 8. század második felére való keltezéssel és a készítésének helyével kapcsolatban. Ezen kételyek ugyan nem lettek hitelt érdemlően eloszlatva, az azonban bizonyos, hogy az ikonográfia átvétele nem feltétlenül jelentette a tartalmi átvételt is.48 Általánosan a 9. század második felére keltezik.49 A poncolt hátterű plaketten felismerhetőek egyes részletek (öv, csizma, esetleg vezetőszár és páncél), azonban ismét hangsúlyoznom kell az ábrázolás felszínességét a lószerszámzattal kapcsolatban. Kérdéses hogy az ábrázolás nyeregkápát vagy kengyelt, esetleg más részleteket is tartalmaz-e. A plakett párhuzamai szintén olyannyira stilizáltak,50 vagy töredékesek,51 hogy nem alkalmasak felhasználásra az avar kori vagy morva lószerszám rekonstruálásánál. A pozsonyi vár egyik teraszán másodlagos betöltésből előkerült szurok mintatöredéken szintén lovasjelenet feltételezhető (9. ábra 1 -2).52 Bár az előzőekhez képest részletesebb kidolgozású a jelenet,53 benne a lovas (kápa nélküli nyereg, öv, csizma) alakja mégis sematikus, a kengyel ismét hiányzik. Rajta kívül a poncolt háttéren növényi motívumok is felfedezhetőek. Nagy kár, hogy további részletek nem maradtak fenn a mintából, hiszen így maga a jelenet sem értelmezhető (harci- vagy vadászjelenet, esetleg az ellenség feletti győzelem, jó és rossz harca stb.). Az elképzelések szerint felhasználását tekintve falerák préselésére szolgált volna, ehhez azonban nem ismerek egyelőre semmi45 Benda 1963,62 46 Langó 2008,464-466. 47 BAünt 2004a, 329,331-332. 48 Uo. 329-333; 2004b. 49 Galuska 2000,204. 50 Daim 2000,120. 5' LAszlóI 942, táb. XIII: 2. 52 StefanoviCovA 2012,319-320,582. 53 Eredetileg háromszor lehetett nagyobb, mint a Staré Mésto-i ezüstplakett. féle párhuzamot. A művészi kivitel alapján a 9. század első évtizedeire,54 vagy a 8. század második felére, illetve végére helyezik.55 Ezen keltezések azonban megfelelő művészettörténeti elemzés,56 illetve pontos, vagy lényeges párhuzamok ismerete nélkül inkább csak az egyes szerzők elgondolásai, mintsem komoly érveken nyugvó megállapítások. Egy részlet azonban sokatmondónak tűnik: a minta szélén negatív „könnycsepp" vagy„karomminta" sor látható. Ehhez hasonló mintasor a Nagyszentmiklósi kincs 20. táljának medalionján látható.57 Ez alapján (a méreteit nem véve figyelembe) azt feltételezhetnénk, hogy a minta fémedények készítésére szolgálhatott, ami alapján a korábbi keltezés sem zárható ki. Addig azonban, amíg egy ehhez hasonló fémtál elő nem kerül, ezen elképzelés is ingatag lábakon áll. A leírtak alapján tehát sem az avar kori, sem a morva lószerszámzat rekonstruálásához nem használhatóak meggyőzően a rendelkezésre álló ikonográfiái adatok. A Kárpát-medencén kívüliek elsősorban azért, mert mind időben, mind térben túlságosan távoliak.58 A Kárpát-medencén belül, illetve közvetlen közelében előkerült leletek pedig főként azért alkalmatlanok ezen szerepkörre, mivel bizonyítottan nem feltétlenül a valóság szolgált számukra mintául, hanem maga a művészi kompozíció került előtérbe. Egyes fontos részleteket gyakran kihagytak (nyereg, kengyel), mások ábrázolásakor elrugaszkodtak a valóságtól (zabla). Csupán azon elemek kerülhettek kihangsúlyozásra, amelyek további jelentést hordozhattak (tollbokréta- köpű, csüngődíszek), vagy egyszerűen műhelytradícióra vezethetőek vissza. Ennek ellenére számos avar és morva lószerszám-rekonstrukció született az előző században is. Ezek azonban főként a leletösszefüggésekre támaszkodtak,59 csak kisebb mértékben, főként a kutatás elején vettek igénybe későbbi párhuzamokat. Itt kell újból felhívnom a figyelmet arra, hogy sajnos az eredetileg László Gyula által a prágai Szent György-szobor gótikus farhámából 54 TurCan a kol. 2012,35-36. 55 StefanoviíovA 2012,320. 56 Tatiana Stefanoviáová ugyan az előkerülést követően kielemezte a mintát, azonban ezen munkájában jól értelmezhető elemzést nem nyújtott. Keltezését az eltelt időszakban módosította. 57 BAunt 2004a, 513. 58 Ettől függetlenül, mint egy kedves barátom, figyelmeztetett:„A belső-ázsiai és az attól keletebbre, a füvespuszta keleti feléről származó emlékeket nem szabadna lebecsülni." 59 Egy esetben ismerek viszonylag pontos nyeregadatokat, Kiss Gábor lukácsházi ásatásából. 181
