Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között

felléphetne a magyarokkal szemben területi követeléseid. Duréansky abból indult ki, hogy mivel az első bécsi döntésnél Olaszország töltötte be a segédhatalmi pozíciót, az újabb területi rendezésnél a Szovjetunió veheti majd azt át. Durcansky bízott abban, hogy a Szovjetunió mint szláv nagyhatalom megsegíti és támogatja majd Szlovákia területi követeléseit. Duréansky a Szovjetunió felé irányuló barátkozását a németekkel szembeni védelemre kívánta felhasználni.

Hitler a szlovákok és szovjetek között kialakult jó viszonyt nem nézhette tétlenül és 1940. július 27-én Tisót és a szlovák kormány fontosabb tagjait Salzburgba rendelte. A Führer pánszlávizmussal és a Szovjetunióhoz való közeledéssel vádolta meg őt és országát. Tiso az alábbi szavakkal reagált Hitler monológjára: „A szlávokhoz tartozunk, de elsősorban keresztények vagyunk, és mint ilyenek, a bolsevik mozgalommal nem mehetünk.”18 Hitler a szlovák vezetéstől Durcansky leváltását és határozott németbarát politikát kért. Tiso Salzburgban kénytelen volt elfogadni a német követeléseket, és feláldozni Duréanskjt.19 Tiso Salzburgban átadott Hitlernek egy memorandumot térképekkel illusztrálva, amely a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét tárgyalta, különösen az elmagyarosodás tüneteire rámutatva, párhuzamosan a magyarországi német kisebbségekre vonatkozó adatokkal. A memorandum hat zárt területet emelt ki, melyek a következők voltak:

1. Verebély-Surány, 2. Losonc, 3. Jolsva, 4. Kassa, 5. a Sátoraljaújhelytől északra fekvő terület és az egész 6., szobránci kerület.20 A memorandum utószava hangsúlyozta, hogy a békét Közép-Európában csak a népi elv alapján megállapított igazságos határok biztosíthatják. Szlovákia ezen elv megvalósítására törekedett, és célját úgy szándékozott elérni, hogy a szlovák anyaországhoz csatolta volna a külföldre szakadt területeken élő szlovákokat. Azokon az országrészeken, ahol a lakosság túlzottan vegyes etnikumú volt, lakosságcserét alkalmaznának Magyarország és Szlovákia között. A szlovák vezetés szerint a Magyarországon élő szlovákok száma túl magas ahhoz, hogy a szlovák állam le tudjon róluk mondani, ezért kénytelenek a revízió útjára lépni. Hitler a tárgyalások során a szlovák állam szabadságát és szuverenitását megerősítette, de területi revíziót nem ígért, azonban nem is vetette el azt és a háború utáni rendezésre hagyta. A szlovák vezetés ezt eredményként és kisebb győzelemként fogta fel. Propagandájuk ezt igyekezett kihasználni. Vojtech Tuka szlovák belügyminiszter 1940. július 30-án idézte Ribbentrop kijelentését, amely szerint: a szlovákokat a Führer

18 SNA Fond Národny Súd (Nemzeti Bíróság), Inv. <5.41, II-A 925, Jozef Tiso. (3 rész).

19 Cierna-Lantayová 2004, 244.

20 MNL, KÜM, K-63.459. cs. 163/1940. pol. sz. (1940. július 29.)

89