Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között
A Szlovák Köztársaság külpolitikájában Németország után Magyarország foglalta el az egyik legjelentősebb helyet. A két ország kapcsolatai feszültséggel voltak telítve, mivel mindkét fél nehezményezte a bécsi döntés által kialakult határt. Szlovákia igazságtalannak érezte déli területeinek bekebelezését, és a magyar hatóságok ott folytatott kisebbségi politikáját. Magyarország elégedetlen volt a visszacsatolt területek nagyságával, de 1939 második felére belenyugodott a kialakult határviszonyokba. Mindkét állam szemmel tartotta egymást, és gyakran fordultak Németországhoz problémáik megoldása ügyében. Berlinben területi vitáik ügyében a háború befejezésével ígértek megoldást, ezzel is jelezve, hogy az elbírálás a kérvényezők politikai és katonai érdeme szerint történik majd. Szlovákia politikai vezetése körében elteijedt a hír, hogy Hitler jóindulatát a területi kérdések vonatkozásában meg kell szolgálni. így 1939 szeptemberében, amikor Szlovákia részt vett a németek oldalán Lengyelország elfoglalásában, a szlovák vezetés azt gondolta, hogy a korábbi függő helyzetből, szövetségesi pozícióba léphet elő a németeknél. Szlovákia nem pusztán a német hadsereg stratégiai felvonulási területe lett Lengyelország lerohanásában, hanem az egyetlen ország is, amely már 1939 szeptemberében csatlakozott a hadjárathoz. A szlovák propagandában a lengyelországi katonai akciót közvetlenül összekapcsolták Magyarországgal. „Ha lesújtottak a kézre, melyet a szlovák állam síija fölött akart a lengyel a magyarnak nyújtani, azzal lesújtottak a magyar reményekre is, és egyszer s mindenkorra sírba tették Szlovákia magyar uralom alá hajtásának magyar tervét is. Magyarország e tervét illetően Lengyelországra támaszkodott...” - hangzott a propagandafőnök Alexander Machnak a Hlinka-gárda parancsnokának a szónoklata a rádióban 1939. szeptember 8-án.13 Ekkor már újra széles körű revizionista kampány zajlott Szlovákiában. A Hlinka-gárdisták Dél- és Kelet-Szlovákiában terjesztett röplapjaikban az alábbiakat híresztelték: „Ma mindenkinek tudnia kell: 1. Ha nem kapcsolódunk be a harcokba a német nemzet oldalán, elszakított testvéreink mindörökre elvesznek. 2. Ha a lengyelek győznek, akkor a magyarokkal együtt felosztják maguk között Szlovákiát. 3. Háború, vérontás nélkül is kiszabadítjuk a szlovákokat Magyarországról, ha német szövetségesünk oldalán mindannyian becsületesen teljesítjük kötelességünket! Éljen a szlovák-német szövetség, mely szabadságot hoz a rabszolgasorba juttatott szlovákoknak délen is!”14 A röplap szövege világosan tükrözi a magyarellenes propaganda célkitűzéseit, amelyek automatikusan a magyar kormány hivatalos tiltakozását vonták maguk után. Szabó György, pozsonyi magyar követ erről írt beszámolójában kifejtette, hogy Szlovákiában a lengyelországi 13 Slovák, 1939. szeptember 10.1-2. 14 SNA, MZV, 128. doboz, 51165/40. sz. 87
