Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
a szülőföldjükre visszaszállított kárpátaljaiakat. A magyar forrásokban az erdélyi honos foglyok száma csak részlegesen szerepel. Nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az 1950 és 1953 között visszatértekről. E tényezők figyelembe vételével a szovjet fogságot túlélők száma valamivel meghaladja a fent említett, megfelelő forrásokból következtetett 330-400 ezret.) A legoptimistább becslés szerint is a mintegy 6oo(-70o)ezer, szovjet fogságba esett magyarnak csak mintegy kétharmada kerülhetett vissza szülőföldjére. A Hadifogoly- és Internáltügyek Főigazgatósága iratai szerint 51 005 magyar fogoly halt meg a táborokban.28 Az elmúlt évek feltáró munkáinak köszönhetően a Voennije Memoriali szakemberei az orosz Központi Katonai Irattár adatai alapján 2005 végéig 66 277, a táborokban elhunyt fogoly nevét adták át a magyar Hadisírgondozó Irodának.29 A mintegy 200 ezret meghaladó számú magyar eltűnt többségének a halálát nem lehet dokumentálni, mert gyűjtő- és tranzittáborokban, illetve kiszállítás közben vesztették életüket. Nem, vagy csak elvétve regisztrálták azokat a haláleseteket, amelyek tömeges pusztulást okozó járványok miatt következtek be a szovjetunióbeli táborokban. Nem jegyezték fel azt sem, hogy az 1943 telén fogságba esett magyar katonák közül hányán fagytak meg, vagy váltak járványok áldozatává. De áldozatok a túlélők is. A foglyok nagy része betegen tért vissza, és sokan végleg munkaképtelenné váltak. Tapasztalataikról, szenvedéseikről 1989 előtt nem beszélhettek. A korabeli iratokban nem szerepel, de a visszatérők leírják emlékirataikban, hogy 1947 nyarától kezdve a debreceni táborban a fogadó tisztek szigorú titoktartásra szólították fel a hazatérő foglyokat. Figyelmeztették őket, hogy a Szovjetunióról semmi rosszat ne mondjanak, mert a fecsegőket elfogják és visszaszállítják oda, ahonnan jöttek. A megfélemlítés a foglyok többségének olyan traumát okozott, hogy sokan hosszú évtizedekig még a gyermekeiknek sem meséltek a táborvilágban szerzett tapasztalataikról. A Gulagot megjárt foglyok által a hatvanas évektől benyújtott mentesítési kérelmek túlnyomó részét a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elfogadta, tehát az ítéletek alaptalanok voltak. Ennek ellenére az egykori politikai rabok a szocialista Magyarországon másodrendű polgárnak számítottak, karrierlehetőségeik korlátozottak voltak. Gyötrő emlékeiktől életük végéig nem szabadulhattak. 28 Gaszudarsztvennij Arhiv Russzijszkoj Federacii Centr Hranenija Isztoriko-Dokumen- talnüh Kollekcij, Fond í/p opisz I2e d. 20. 29 Ravasz 2005,175. 72
