Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
értékek mozgását, cseréjét, körforgását nem az eladás és vásárlás, nem is az egyszerű cserekereskedelem, hanem a lopás biztosítja. Az őr lop a fogolytól és fordítva, a foglyok egymástól és a munkahelyről. Lop a magyar tiszt brigádvezető a beosztottjaitól, lop a szovjet felsőbb hatóság, amikor a pufajká- kat eladja a környéken, ahelyett, hogy kiadná a foglyoknak. Ugyanígy lopnak a „szabad” munkatársak, a portások és az ellenőrök. A szovhozokban például épp az állatokra vigyázó őr lopta a legtöbb aprójószágot. Olyan is előfordult, hogy az őr együtt lopott a fogollyal a kolhoz raktárából. Ugyanezt a megállapítást ismételgették nyíltan egykor magas rangú pártfunkcionáriusok is Kolima táborvilágában. „...[Ejlmondták, hogy itt tiszta csalás, lopás meg hazugság ez az egész rendszer.... aki ezt nem érti meg, az belebukik, az meghal. Itt élni másképp nem lehet, ebben az országban.... Szinte kötelező, mert aki nem csinálja, az rosszul csinálja...”16 Küzdelem a túlélők visszaszállításáért Közvetlenül a háború után, a jövő szempontjából meghatározó pártharcok és a gazdasági talpra állás közepette is a magyar társadalom számára az egyik legfontosabb kérdés a foglyok sorsa volt. Alig volt család, amelyet közvetve vagy közvetlenül ne érintett volna mindaz, ami a 600-700 ezernyi, fogságba esett, deportált magyarral történt. A falvak és a vidéki városok lakossága mozgalmat indított, hogy állítsanak hősi emlékművet az „ismeretlen, elesett hadifoglyoknak”. Spontán akcióként jött létre a Hadifoglyok és Hozzátartozók Szövetsége, a HAHOSZ, amely a foglyok hazaszállításáért és a már visz- szatértek érdekeiért szállt síkra. A hadifogolykérdésnek sajátos vetülete jelentkezett a politikai életben. Minden párt tenni kívánt valamit a foglyok érdekében - legalább látszólag. Egymás után alakította meg hadifogoly-irodáját a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt. A Magyar Kommunista Párt hátrányos helyzetben volt ebben a küzdelemben, mivel a társadalom többsége szemében a párt annak a Szovjetuniónak az érdekeit képviselte, amely közvetlenül felelős volt a deportálásokért és a foglyok sorsáért. A párt vezetése és különösen maga Rákosi Mátyás mindent megtett a hátrányos megítélés megváltoztatása érdekében. A párt propagandistái azonban a Szovjetunió iránti elkötelezettséget politikai tőkeként igyekeztek felhasználni. Az 1945-ös őszi választásokra készülő kommunisták pártjukat olyan politikai erőnek mutatták be, amely - éppen jó szovjet kapcsolatai miatt - képes a foglyok hazahozatalára. Ezt a mutatványt közvetve a szovjet külpolitika is támogatta. 1945. augusztus 20-án Kecskeméten mondott Szent István-napi beszédében Rákosi azt hangsúlyozta, hogy a párt 16 Bálintfi Kálmánnal készült, 150 oldalas közületien inteijú (A „háborús bűnös”) a szerző birtokában 91. 63
