Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Limbacher Gábor: A haza területe mint nemzeti jelkép

hon etikai egység, a közös területen élő nép emlékeinek, érzelmeinek, szokásainak és reményeinek közösségét foglalja magában. A haza a nép erkölcsi egységének, jó- és balsorsban való együvé tartozásának, az egyaránt való önmegtagadás és önfeláldozás erényeinek kifejezője. A nép faj és nyelv tekintetében részint egy eredetű, részint a történeti események által egybeforrasztott, amely akarat- és cselekvésbeli önállóságát másokkal szemben képes kifejezésre juttatni.3 A plurális társadalmakban e jellemzők már nem egységesen valósulnak meg, de mint normatív kategória a haza fogalom az egységesülést szolgálhatja. E meghatározás sem zárja ki a haza történeti ország területre vonatkoztatását, de mindenképp meghaladja a jelenlegi ország területet.

A trianoni országvesztést és a szovjet megszállást követően a Magyar Nyelv Értelmező Szótára a haza fogalmát szorosabban összeköti az aktuális ország területtel. Főnévi mivoltában négyféle meghatározást ad: elsőként - az egyén, közösség, nép szempontjából - az országgal, ország területtel vagy az annál szűkebb szülőfölddel azonosítja. Hivatkozik az akkori alkotmányra, mely szerint „a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége”. Ugyanakkor idézi Vörösmartyt is: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar.” S bár a 19. századi kifejezés nyilvánvalóan az akkori történeti ország területre vonatkozik, a szócikk nem tér ki a haza fogalom és a 20. századi békeszerződések, nagyhatalmi döntések eltérő magyar- országi területeinek viszonyára. A második meghatározás szerint a haza az ország lakosságának a történelem során kialakult szervezett, politikai, társadalmi, érzelmi közössége. A Petőfitől, Aranytól, Csokonaitól hozott példák itt is rávilágítanak a haza és az országterület viszonyának tisztázatlanságára. A 3. típusú fogalomértelmezés átvitt, költői értelem szerint definiál örök(ös) haza, másvilág, mennyország értelemben. Negyedik értelmezéseként a haza az az ország vagy vidék, ahonnan valami származik, ahol eredetileg létezett, ahol leginkább előfordul. így - a szemléltetés szerint - a dohányzás eredeti hazája Amerika, a selyemtermelésé Kína. Nézőpontunk szerint e meghatározásba az előző példák mintájára az is belefér, hogy a magyarok hazája a Kárpát-medence / az integer Magyarország. A szó maga magyar fejleményként a haza határozószó főnevesülésével keletkezett, és előfordul már a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyvben, a 14-15. század fordulója táján keletkezett Jókai-kódexben.4

Az 1980-as évek végi rendszerváltoztatást követő újabb lexikonok közül a Magyar Nagylexikonban hiába keressük a haza címszót.5 A Magyar Katolikus Lexikon tömör meghatározásában ország vagy tájegység, melynek állandó

3 Révai 1913, 622.

4 ÉrtSz. i960,178.; TESz. 1970, 76.

5 MNLex. 1999, 303.; 2004, 376.

170