Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Rainer Pál: A Felvidék visszacsatolásával kapcsolatosan, családom, rokonságom körében megmaradt emlékanyag
pesten 1944. július 31-én kötött házasságot Thoma Éva tanítónővel (Budapest, 1918. júl. 24. - Budapest, 2014. március 18.) Házasságukból később négy gyermek született (1949 iker leányok, 1957,1959 egy-egy fiú). 1944. augusztus 5-től szeptember í-ig a horvát határvidéki harcokban (Barcs környékén), majd szeptember 10-től október 11-ig az aradi ellentámadásban és az azt követő alföldi visszavonulásban (Sarkad, Gyula, Békéscsaba, Orosháza, Tótkomlós, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád útvonalon) vett részt. A szentesi hídfőben légnyomástól megsebesült.131944. október 12-től november 1-ig a m. kir. 505. hadikórházban feküdt betegen Budapesten, a Margit Gimnáziumban. Ezután november í-től december 12-ig egészségügyi szabadságon volt a fővárosban. 1944. november í-én századossá lépett elő. 1945- januáijától ismét a harctéren szolgált, magyar összekötő tisztként Tunnert német vezérőrnagy, az 1. német páncélos hadsereg parancsnoka mellett a Dunántúlon (Nádasdladány térsége, Fejér m.). Alakulatával, mint létszámfeletti főtiszt 1945. március 29-én Pozsonynál lépte át a határt. Majd 1945. május 7-én Spital am Pyhrn helységnél (Felső-Ausztria) a 2/II. huszár pótosztállyal esett hadifogságba. 1945. május 7-től augusztus 5-ig amerikai hadifogságban volt. Ekkor Seebachban a fogságból megszökött és 1946. október 5-ig favágóként dolgozott Niederaschau községben (Bajorország). Hazatérése után, 1946. október 11-én jelentkezett Budapesten a 1. honvéd kerületi parancsnokságon, ahol ugyan állományba vették, de ténylegesen ezután már egyáltalában nem teljesített szolgálatot. 1948. március 27-én a budapesti 1. honvéd kerületi parancsnokság igazoló bizottságának határozata az előléptetésből 2 évre kizárta, „azért, mert semmi kísérletet nem tett, hogy magát a régi rendszer szolgálata alól kivonja és 1945 március végén nyugatra települt, ahová felesége szintén kitelepült”. Majd rövidesen minden végkielégítés nélkül véglegesen elbocsátották a Honvédség kötelékéből. 1951. augusztusában tartalékos főhadnagyi ranggal kapott katonakönyvet (a Szálasi-kormány alatti előléptetéseket akkoriban nem ismerték el) 1959-es katonakönyvében viszont már csak tartalékos honvédként szerepelt. 1946. októberétől 1949. decemberéig az Országos Földhitelintézetnél földmérő segédmunkásként dolgozott, 1950. január 2-től haláláig a Szellőző Művek Nemzeti Vállalat segédmunkása, raktárosa, majd főraktárosa volt Budapesten a XI. kerületben. Hosszas és borzalmas betegeskedést követően, mindössze 48 éves korában halt meg vérrákban, gyaníthatóan a háborúban és a hadifogságban elszenvedett viszontagságai következtében. Kisgyermekkoromban többször találkoztam vele, halványan máig emlékszem rá (19-20. ábra).14 13 Rainer-Micsinyei Vilmos 1944-es harctéri naplójának egyes részletei megjelentek: stark 1991,84-86. 14 Rainer-Micsinyei Vilmos életútját a tulajdonomban lévő okmányai alapján állítottam össze. 151
