Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Hangodi László: Fejezetek a tapolcai m. kir. honvéd 3/I-es nehézbombázó-osztály történetéből és az alakulat háttérszereplése az 1938. évi országgyarapításban (1936–1938)
próbacsendőr” elnevezést használták. Mivel a két szombathelyi repülőtér, az A-telep és a B-telep legénységi szálláskörletei nem tudtak ilyen nagy létszámú újonctömeget befogadni, ezért az újoncezredet a városban, a 11-es Huszár úton álló egykori császári és királyi huszárlaktanyában szállásolták el.2 A bevonulást követően megkezdődött az alapkiképzés. A kiképzőszázadok szakasz- és századparancsnoki posztjain a 2/1. és 2/2. éjjeli bombázószázadok tiszthelyettesei és tisztjei teljesítettek szolgálatot. Az elméleti képzés keretében már az elején a katonák tudomására hozták, hogy titkos fegyvernemhez vonultak be. Az újoncok a honvédnak megfelelő „légügyi alsegéd” elnevezést viselték.3 Az alapkiképzés befejezése után az újoncszázadokat feloszlatták, majd mindenki megkapta beosztását az A-telep repülőtéren megszervezett 3/1., 3/2., 3/3., 3/4. és 3/5. bombázószázadokhoz. Az ún. anyaszázadoknál aztán beindult a szakkiképzés, és megkezdődtek a szoktató repülések is. Az újoncok jelentős része repülőmotor-szerelő beosztást kapott. Belőlük lettek később a hajózó-szerelő lövészek és a földi szerelők. Mások távírász- és repü- lőgépvezető-kiképzést kaptak, ők hajózó-rádiós lövészek, illetve legénységi állományú pilóták lettek. Az újdonsült repülők elsősorban a Caproni Ca-101- es olasz és Dornier Do-23-as német gyártmányú bombázógépekkel, valamint a Fokker F-VIII-as, WM-16 „Budapest”, Fokker C. V., „Hungária” I. típusú kiképzőgépekkel ismerkedtek. A szombathelyi repülőtéren megszervezett öt bombázószázadot 1937. május 25-én a Zala és Veszprém vármegyék területén kiépített repülőterekre vezényelték. A századok ekkor még nem rendelkeztek hadra fogható bombázó repülőgépekkel, csak a kiképzést és a gyakorlás folytatását biztosító iskolagépekkel. Az ezred 1. és 2. százada a tapolcai repülőteret vette birtokba. A 3/3. század Veszprémbe, míg a 3/4. és a 3/5. századok Pápára kerültek.4 Tapolcán 1936 nyarán indultak meg a repülőtér-építési munkálatok. A településtől nyugati irányba, a Lesencetomaj felé vezető országút déli oldalán jelölték ki az építendő új repülőtér helyét. Ezen kívül két tartalékreptér kialakítása is megkezdődött Tapolcától északra. A 3/1. és 3/2. század katonáinak túlnyomó része, valamint a felszerelés vasúti szállítással érkezett meg Szombathelyről Tapolcára.5 A két század csak Heinkel HD22, „Hungária” I., Bücker BÜ-131 „Jungmann” iskola- és kiképzőgépekkel rendelkezett.6 A pilótanövendékek kiképzése ezeken a típusokon folytatódott.7 2 Perjési István szóbeli közlése. Tapolca, 1985. 3 Tilger István szóbeli közlése. Tapolca, 1984. 4 Veress D. 1980,171. 5 Perjési István szóbeli közlése. Tapolca, 1991. 6 Veress D. 1980,171. 7 Perjési István szóbeli közlése. Tapolca, 1991. 126
