Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Horváth Csaba: Katonai akciók az első bécsi döntés árnyékában

A Vannay-rohamszázad robbantó szakasza erdei munkásnak öltözve,

vállalkozásra indul

8. ábra. (Mester Kálmán: A felvidéki szabadságharc története)

Az események azonban, Magyarország szempontjából, mégis kedvező fordulatot vettek. 1938. november 2-án a bécsi Belvedere palota Aranytermében kihirdették az ún. „első. bécsi döntést”. Az ország 11 925 km2-rel és közel 1 millió lakossal gyarapodott, ennek 86,5%-a volt magyar nemzetiségű. Visz- szakerült az országhoz Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc mint fontosabb városok. A Kárpátalját azonban kettévágták, Pozsony és Nyitra nem került vissza, ami nagy felháborodás váltott ki, különösen Pozsony kérdése.21

Az „Előd” zászlóaljnak november 2-a után minden vállalkozást megtiltottak. 67 főt, idősebbeket és az alkalmatlanokat, leszereltek és lakhelyükre indítottak.

IV. szakasz

Vállalkozások az új határon 1938. XI. 8. - XI. 20.

A megmaradt 300 főnyi állományt november 10-én az első határrendezés után, rejtési okból, egyenruhában vonultatták fel az új határvonalra az Ungvár és a Tisza közötti szakaszra. Itt már mint „honvéd időjelző szolgálat” fedéssel működtek. Cél a csehszlovák hírszerzés megtévesztése volt, hiszen a „rongyosok” eddig polgári ruhát viseltek.

21 Horváth 1999, 68.

119