Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Horváth Csaba: Katonai akciók az első bécsi döntés árnyékában

- az említett országok vállalják a nemzetiségek jogainak (Trianon 54-58. cikk) biztosítását.4

Németország azonban nem bízott semmit a véletlenre és gyors lépésre szánta el magát. Kihasználva a brit „mindenáron békét” álláspontot, döntést erőszakolt ki a szudétanémet ügyben. 1938. szeptember 29-én a négy nagyhatalom (Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország) a Németországnak átengedendő Szudéta-vidék tárgyában, a már elméletileg tisztázott tények alapján aláírta az ún. „müncheni egyezményt”.5 Ennek egyik fontos előzménye volt Chamberlain angol miniszterelnök (alapvető elgondolása az volt, hogy a Németországnak tett engedményekkel elkerülhet egy európai háborút) többszöri megbeszélése Hitlerrel, amelynek eredményeként az angolok hozzájárultak a szudétanémet probléma ilyen irányú megoldásához is. A német birodalmi vezető mindemellett - Csehszlovákia teljes legyengítése érdekében - ragaszkodott a lengyel és magyar területi igények kielégítéséhez is. Lengyelország a többségében lengyelek által lakott Cieszyn visszatérést szorgalmazta, míg Magyarország vissza szerette volna szerezni a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt, többségében magyarok lakta Dél-Szlovákia nagy részét.

Németország október í-jén megkezdte a Szudéta-vidék megszállását. Ezzel párhuzamosan Lengyelország, majd a későbbiekben Magyarország is jelezte területi igényeit Csehszlovákia felé. A magyar fél jegyzékben követelte a magyarlakta területek visszaadását és a magyar származású politikai foglyok szabadon bocsátását. Követelte továbbá a csehszlovák hadseregben szolgáló magyarok leszerelését és vegyes parancsnokság alatt álló rendfenntartó erők felállítását.6 A csehszlovákok elismerték a német és a lengyel követeléseket, de teljesen szembehelyezkedtek a magyar igényekkel. Nyomatékül még jelentős haderőt is felvonultattak a közös határon. A kormány az ismert és értékelt katonai erő (ebben az időszakban a magyar értékelések szerint a Csehszlovák haderő volt a közvetlen szomszédok közül a legerősebb) ellen nem mert katonai erővel fellépni, de lehetőséget keresett egy a célnak megfelelő fegyveres akció megszervezésére és hatásos végrehajtására. Ennek egyik legfőbb szorgalmazója Kozma Miklós7 volt, aki több fórumon és személyes megbeszélés során is javasolta egy ilyen típusú akció

4 Horváth 1999, 64.

5 Az egyezményt Adolf Hitler, Benito Mussolini olasz, Neville Chamberlain brit és Edouard Daladier francia kormányfők írták alá.

6 Felvidékünk - honvédségünk. Budapest, 1939, Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 60.

7 Kozma Miklós (Nagyvárad, 1884. szeptember 5. - Ungvár, 1941. december 8.) magyar politikus, az MTI elnöke, rövid ideig honvédelmi, illetve belügyminiszter a Gömbös- és Darányi-kormányokban.

106