Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)

Függelék: Héger Enre és Laczkó Dezső levélváltása, 1932

FÜGGELÉK: HÉGER ENDRE ÉS LACZKÓ DEZSŐ LEVÉLVÁLTÁSA, 1932 92. Levél Levélpapír, 29,9x41 cm, négyrét hajtva. Fekete tintával írva. Borítékja hiányzik. Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úr! Szeretett Tanító Mesterem! Mindenekelőtt bocsánatot kérek alkalmatlankodásomért, de elviselhetetlen helyzetem rákényszerít arra, hogy az én szeretett jó Tanító Mesteremhez forduljak diákkoromban is lépten nyomon tapasztalt atyai jóindulatáért és pártfogásáért. Van Méltóságos és Főtisztelendő Atyám három gyermekem, két lánykám és egy flam s már tizedik hónapja álás és kereset nélkül vagyok és azóta csak abból a néhány pengőből tengetem családom életét, amit özvegy, 76 éves édesanyámtól és néha-néha egy-egy rokontól kapok. Mi szülők csak meglennénk valahogyan a legnagyobb nélkülözések között is, de valahányszor ránézek nélkülöző és az élet nehézsé­geiről, igazságtalanságairól még mit sem tudó kis gyermekeimre, úgy elfogja a szivemet a fájdalom és a keserűség, hogy még a könyöradományokból vett falatka kenyeret is csak keserves - de azért eltitkolt - könnyek közt tudom lenyelni. Nem egészen 19 éves koromban144 hagytam el az akkor Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úr igazgatása alatt álló veszprémi kegyesrendi Alma Matert, s mentem az iskola padjaiból társaimmal együtt a hazáért küzdeni. Felcseréltem én is a tollat a fegyverrel és küzdöttem véremet, egészségemet áldozva magyar hazámért azzal a szent hittel, azzal a szent meggyőződéssel, melyet szeretett tanáraink fogékony, fiatal lelkűnkbe csepegtettek. Azóta elmúlt 17 esztendő, végigharcoltam a világháborút, végigszenvedtem a kommunizmust, majd a nemzeti hadsereg145 katonája lettem, utána pedig családot alapítottam és dolgoztam becsülettel hazá­mért és családomért abban a szellemben, melyet jó tanáraim szivembe véstek s ma mégis itt állok csalá­dommal együtt elhagyatva, jobban mondva sorsomra hagyva, földönfutóvá téve. Nem magamért, elsősorban fiamért akarok könyörögni Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úrnak. Fiam (Endre) most végezte el az elemi iskola II. osztályát kitűnő eredménnyel, de ha a nyomorúságban és koplalásban osztoznia kell velem, akkor elsatnyul, pedig testben, lélekben erős, egészséges fiú. A legalázatosabban kérem Méltóságodat, kegyeskedjék előkelő összeköttetései révén fiamat valami­lyen nevelőintézetbe egy ingyenes helyre bejuttatni, hiszen Méltóságos Uramnak csak egy szavába kerül, s meg lenne mentve egy keresztény, magyar, férfirügy az elsorvadástól. Nékem nincsenek összeköttetéseim sehol sem a fiamat érintő ügyben, sem abban, hogy a magam ré­szére valamilyen elhelyezkedéshez tudnék jutni és ma oly részvétlenek, keményszivüek az emberek, hogy tekintélyes pártfogó nélkül hiába fordul az ember bárhová. Akartam már megpróbálkozni azzal, hogy bemegyek a kegyes tanítórend pesti székházába és ha ta­lálok ismerős tanár úrat, megkérem, legyen segítségemre abban, hogy kaphatnék néhány diákot pótvizs­gára való előkészítésre, hogy kereshetnék néhány pengőt, de-, a portán érdeklődvén - nem találtam egy ismerős tanár urat sem. így nem is mertem bemenni senkihez sem, hiszen ismeretség nélkül úgyis hiába. Ha Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úr kegyeskednék nékem néhány ajánló sort küldeni a pesti tanár urak egyikéhez, tán sikerülne. Nem bánnám, akármilyen utat kellene megtennem, hogy egy-egy tanulót felkeressek, családom érdekében mindent megtennék. Alázattal kérem Méltóságodat, egy kétségbeesett, nyomorgó apa segélykiáltása ez azért, hogy család­jáért dolgozhassék és ne lássa családját nyomorogni. 144 1915 márciusában. 145 Magyarország Horthy Miklós fővezér által újjászervezett haderejének megnevezése 1919 nyarától 1922 elejéig. 71

Next

/
Thumbnails
Contents