Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
Mélyen tisztelt igazgató úr! B. levelét megkaptam, köszönet érte. Nagyon örvendek, hogy a múzeumot eme reliquiákkal gazdagíthattam. Nekem nem sok érdemem van benne, mert nem is értek hozzá, csak egy öreg pásztor, ki a nosztori major birkáit legeltette a Káposztás-tetőn, vezetett nyomra. Tulajdonképpen ürge túrások révén kerültek felszínre, nagyon sokat lehet ott találni, ezek csak a szebb darabok voltak. Mindjárt a Királykut fölött, a nagyfákon túl van a lelőhely. A nyarat lenn töltöm Alsó-Őrsön, s akkor örömmel állok igazgató úr rendelkezésére, de ha óhajtja tavasszal meg tekinteni, szívesen lerándulok. Szívességét és figyelmét köszönve vagyok alázatos szolgája Peér István. Hátoldalán Laczkó írásával kék ceruzával: P. 916. XI. Múzeumtörténeti adattár 48.855/1977. Az ügy előzménye Lóczy Lajos 1916. XI. 15-i levelében található. PÓSA (eredetileg POSCH) ENDRE (Veszprém, 1862 - Veszprém, 1941. október 15.) Könyv- és papíráru kereskedés-, valamint nyomdatulajdonos. Posch András szabómester és Ross Mária bábaasszony, kávémérés-tulajdonos gyermeke. Hányatott gyermekkorát Veszprémben, Pesten és Tatán töltötte. Hároméves volt, amikor édesapja meghalt. A tatai gimnáziumban három osztályt végzett, majd az aranyozó-, dobozkészítő-, nyomdász- és könyvkötőszakmákat tanulta ki. Fiatal korában számos helyen hányódott és dolgozott. Vásárokon ponyváról árult naptárokat, könyveket, nyomtatványokat. A nagy árvíz (1879) után Szegeden kubikolt, talicská- zott, majd lófogattal dolgozott az újjáépítésen. Látogatta a pesti orvosi egyetemet is, s volt a pesti Népszínház kellékese. Bicskén vasútépítésnél dolgozott. 1883-ban visszaköltözött Veszprémbe, s könyv- kereskedői iparengedélyt váltott ki, kiskorúsága miatt egyelőre édesanyja nevére. Rengeteg munka és szorgalom árán idővel a város rangos polgára, könyvkereskedés- és 1901-től nyomdatulajdonos, városi képviselő (az 1890-es évektől), megyebizottsági tag lett belőle. Tizenkét évig a veszprémi hitelszövetkezet pénztárnoka, majd felügyelő bizottsági elnöke. Kamarai tag, egyik alapítója a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj egyesületének. Szívügyének tekintette a hazai iparos tanoncképzést, büszke volt rá, hogy élete során műhelyéből 76 inas szabadult. Egykori lakását és kereskedését, a zirci ciszterciek által épített házat - amelynek egy részét már 1901-től bérelte - 1905-ben vásárolta meg, ma is Pósa-házként ismerik Veszprémben (Óváros tér 3., korábban Rákóczi tér 3.). Bár tudjuk, hogy többször is megfordult Törökországban, ottani útjainak részletei ismeretlenek. Itt közölt levelezőlapja szerint 1916-ban vasútépítkezésnél tartózkodott Adanában. (Irodalom: gutheil 1934; Veszprémi Piarista Diákszövetség 1938,36.; bándi 1989,100-110.; hamar 1994, 21-33.; csiszár 2008,105-109.) 68. Levelezőlap Papír, 14x9 cm. Fekete tintával írva. Akvarellkép színes reprodukciója. A török Vörös Félhold (a Vöröskereszt török megfelelője) egyik kórháza előtti jelenet sebesültvivőkkel, sebesült katonákkal, ápoló nővérekkel és civilekkel. Alul a Vörös Félhold szervezet címere, török felirattal. Főtisztelendő Laczkó Dezső urnák főgimn. igazgató Veszprém Magyarország 56
