Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
Kitüntetései: Lelkészi érdemkereszt 2. osztálya vörös-fehér sávos szalagon (1915. aug.), legfelsőbb dicsérő elismerés az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért (1916. febr.). 1914-ben Kolozsváron jelent meg „A magyar piaristák II. József uralkodása alatt" című munkája. (Irodalom: pallmann 1915; 1917; Honvédeink dicsérete. VH, XXIII. évf. 1915. máj. 9. 19. sz. 4.; 1915. okt. 24. 43. sz. 4.; Katonai kitüntetések és előléptetések. VH, XXIII. évf. 1915. aug. 22. 34. sz. 4.; Katonai kitüntetések. XXIII. évf. 1915. szept. 26. 39. sz. 4.; Kitüntetések. VH, XXIV. évf. 1916. febr. 13. 7. sz. 3.; HERCZEGH 1936,130., 151. csoportképen, 152., 160., 179., 183., 189-190., 192., 202., 204., 206., 222., 224-225., 249.; LÉH-KOLTAI 1998, 285.; Pallmann Péter aposztáziájával kapcsolatos levelei [sajátja és másoké is], 1917: PRMTKL V 349/16., Kolozsvári Kalazantinum levéltára, Rendkormányzati kötetek, 3. kötet: A kolozsvári Kalazantinum története [história domus], III: 1906-1916. p. 172.: PRMTKL; dédunokája, Bánáthy Csaba közlése, Maroslele.j 59.Fénykép Papír, barnás árnyalatú, kb. levelezőlap nagyságú. Pallmann Péter (balról a 3.) és öt tiszttársa. Pallmann Péter öltözete: tábori sapka, prémgalléros, prémbéléses, kétsor gombos lovassági tiszti bekecs. Magyarázata fekete tussal: A veszprémi honvédezred tisztjei a Dunajecznél Galicziában. Hátoldalán: Emlékül a táborból. Március 21-én [1915 - R. P.] készült a gyengélkedő tisztek között vagyok. PRMTKL: A Kolozsvári Kalazantinum levéltára, Rendkormányzati kötetek, 3. kötet: A kolozsvári Kalazantinum története [história domus], III: 1906-1916. p. 172.104 60. Levél Győrötskei Győrötskey Ferenc105 m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezredbeli hadapród őrmester (1895 - hősi halált halt: Maniów környéke, Galícia, 1915. márc. 8.) nővéréhez, dr. Havassy Bélánéhoz, Szombathelyre. Nagyságos Asszonyom, most jutok ahhoz, hogy b. levelére kimerítően válaszolhatok. Gyuri106 úgy kérte a beosztását szegény Ferinek, hogy egy zászlóaljba legyenek. Erre a zászlóaljra fontos és nehéz feladat hárult. De nem egy helyen voltak, hanem Gyuri a századával ki volt „különítve". Feri elég jó helyen volt, a veszély inkább Gyurit fenyegette, úgy hogy több napon át meg sem tudtam látogatni a rajvonalban. Egy reggeli támadás volt Fenéknél. A támadás oly gyönyörűen haladt előre. Feri fekvő helyzetében lövést kapott. A közelében lévő társa vette ezt észre és gondoskodott bekötéséről. Feri ekkor fájdalmat nem érzett és fekve maradt a havon, hiszen óriási hó borított akkor mindent. Az előnyomulás egyik oldalon megakadt, úgy hogy vissza kellett csapatainknak foglalni előbbi állásaikat - de akkorra már szegény Feri nem élt. - A helyzet, a terepviszonyok olyanok voltak hogy Feri holttestét behozni nem lehetett, egy ideig ott maradt a havon és egészen megkeményedett. Gyuri csak másnap értesült róla, mert akkor érintkezni nem lehetett. Ő már külömben hetek óta kimerült volt, de bátran, hősiesen kitartott. Feri halálhíre, súlyosan hatott rá. Mikor utoljára együtt voltak, megcsókolták egymást és a Gyuri lelkére kötötte Ferinek, hogy vigyázzon magára. A szomorú hírre Gyuri azonnal lejött a hegyről a völgybe hozzám és másnap korán reggel behozatták Ferit. Szegény, fehér, sápadt volt, de arca semmi szenvedést nem árult el... Azután megástuk a sírt, deszkakoporsót csináltunk, és délelőtt tiszttársainak jelenlétében elbúcsúztattam és keresztény módon eltemettem. Mindnyájan nehéz 104 A fényképet dr. Koltai András levéltáros kolléga (PRTMKL) szívességéből közöljük. 105 Halálozás. VH, XXIV. évf. 1916. jan. 1.1. sz. 7.; Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929, 36.; herczegh 1936,143. 106 Győrötskei Győrötskey György (Veszprém, 1888. márc. 4. - Budapest, 1915. máj. 17. előtt) egykori veszprémi piarista diák, hivatásos katonatiszt, főhadnagy a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezredben. 1913-ban hadnagy. 1914. aug. 14-én a 14. menetezred (20., 31., 46. menetzlj.) utásztisztjeként indult a harctérre. 1914. dec.-ben megbetegedett. 1915. febr.-ban a 4. század parancsnoka. 1915. márc. 11-én súlyos betegen, tífuszfertőzéssel hagyta el a harcteret. Itthon halt meg. Veszprémben temették el. Két fényképe (ltsz. 95.10.6-7.) és gyászjelentése (ltsz. 82.66.1.) - V. dr. Fodor Zsuzsa történész, későbbi múzeumigazgató gyűjtéseként - az LDM legújabb kori gyűjteményében található. (Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929, 36.; herczegh 1936,12., 21., 125., 131., 143.) 51
