Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
Az I. világháborúban elesett veszprémi piarista diákok neveit egykori várbeli iskolájuk földszintjén, a Veszprémi Piarista Diákszövetség szorgalmazására 1929-ben felavatott emléktáblán olvashatjuk.22 Az összeállításunkban is feltűnő Grimplini Adolf, Győrötskey Ferenc, Ludvig Kálmán és Rusznyák Béla neve is közöttük szerepel. Grimplini Adolf zászlós a bukovinai Kirlibaba környékén, Győrötskey Ferenc hadapród a galíciai Maniów környékén, Ludvig Kálmán zászlós a szibériai Krasznojárszk hadifogolytáborában, Rusznyák Béla zászlós a Marysin-major közelében (Lublintól ÉNY-ra) jeltelen sírban porlad. Lukcsics Kálmán viszonylag korai, 44 éves korában bekövetkezett halálában is közrejátszhatott súlyos háborús sebesülése. Régen meghaltak már a világháborút túlélt többi egykori levélírók is. Pósa Endre családi sírja ma is fellelhető a Veszprém-Alsóvárosi temetőben. Laczkó Dezső nyughelye, piarista rendtársaiéval egyetemben az 1982-es kórházbővítés miatt került ki ugyaninnét a távolabbi Vámosi úti temetőbe. Ellenben számos levélírónak sem további sorsát, sem halálozási idejét, sem nyughelyét nem ismerjük. Mégis reméljük, jelen összeállításunkkal sikerült felvillantanunk életútjuk legalább egy-egy állomását. Úgy tűnik, legtöbbjük a háború zivatarában, a harctér embertelen viszonyai közt vagy a távoli hadifogságban is megőrizte tartását, lelki egyensúlyát, humorérzékét. (Persze, aki a borzalmak hatására összeomlott, a későbbiekben aligha írt üdvözlőlapokat.] Mindehhez talán hozzájárult az a legalább egy részüket jellemző mély istenhit, amely a velük kapcsolatban állt Laczkó Dezsőt, ismerőseinek egyszerűen csak Dezső bácsit, is jellemezte. A minden bizonnyal többszöri közvetlen halálfélelmet átélt Szirbek Sándor nem véletlenül írhatta egykori igazgatójának: „Még eddig megmentett a haláltól az Isten, benne bízom eztán is..." * A dokumentumok közreadásánál az alábbi rendet követtük: Ábécésorrendben találjuk a dokumentumot író, előállító vagy ajándékozó személyeket, lehetőleg születési és halálozási adataikkal, valamint elsősorban tényekre szorítkozó, hosszabb-rövidebb életrajzukkal. Ezek, tekintettel az eltérő életpályákra, esetenként erősen vázlatosak. Minden életrajzot olyan irodalmi, levéltári, adattári hivatkozások zárnak, amelyekből az illető személyek adatait merítettük. Ezek után időrendben találhatók az azonos személytől eredeztethető dokumentumok. Ismertetésükkor a következő rendet követtük: • A dokumentum megnevezése. • Anyag, méret. • Amennyiben képet, fényképet is ábrázol, annak leírása. • A rajta olvasható szöveg szöveghű, eredeti írásmódnak megfelelő közlése. Az eredeti írásmódot mindenütt megtartottuk, tekintettel arra, hogy az hűen tükrözi az illető személy műveltségét, íráskészségét, jó, gyengébb vagy rossz helyesírását. így pl. a világhírű Lóczy professzor igencsak takarékos ember lehetett. Legalábbis az ékezetekkel meglehetősen csínján bánt. Megjegyzem azonban, hogy az esetenként terepen, fedezékben, lövészárokban, láda, hátibőrönd tetején vagy kenyérzsákra fektetve írt tábori lapok nem szépírási gyakorlat céljából készültek. Ezeknek elsődleges feladata a híradás volt: még élek! Idegen nyelvű szövegeknél azoknak magyar fordítása is szerepel. Az olvashatatlan, kibetűzhetetlen részeket pontozással, a bizonytalan olvasatú szavakat zárójelbe tett kérdőjellel jelöltem meg. • A dokumentumon található katonai, postai és múzeumi bélyegzők ismertetése. • Gyűjtemény és leltári szám, lehetőleg a régi szerzeményi naplószámmal együtt. (Mindazon dokumentumok, amelyek esetében más forrást nem tüntettem fel, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók.] • Múzeumba kerülés időpontja, a gyűjtő, illetve az ajándékozó személye. Veszprém, 2010. január - 2015. február Rainer Pál muzeológus 22 A Veszprémi Piarista Diákegyesület 1927, 27.; Kegyes-tanítórendiek értesítője 1928-1929, 79.; A Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929, 35-36.; Kegyes-tanítórendiek értesítője 1929-1930, 54-58. az emléktábla fényképével.; A Veszprémi Piarista Diákszövetség 1938,18-19. között az emléktábla fényképe. 11
