Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
felkészült, vallásukat gyakorló, hazájukat szerető, öntudatos diákokat bocsásson ki a világba. Hasonló, a Teremtő mellett embertársainak és hazájának is szolgálni kívánó magatartás jellemezte Laczkót egyéb, diákjain túlmutató kapcsolataiban is. Egyértelműen Laczkó hatására próbálkozott a harctéren, vagy legalábbis a front mögötti területen műtárgyak gyűjtésével Lennert Ferenc megyekatona, múzeumi altiszt, Humplik János törzsőrmester, Lukcsics Pál (későbbi jeles történész professzor) és Szirbek Sándor egykori piarista diák, valamint Koritsánszky Ottó veszprémi gyógyszerész. A közvetlenül Laczkóhoz írt levelezést kiegészítettük némi egyéb, szorosan témánkhoz kapcsolható rokon matériával is. így kapott helyet az összeállításban Lennert Ferenc múzeumi altiszt testvéréhez, Lennert Józsefhez írt, vagy Ludvig Kálmán egykori piarista diák Pulay Ferenc veszprémi közjegyzőhöz írt tábori lapja. Azután a Babos Dezső piarista tanárt, osztályfőnököt katonának besorozott diákjaival együtt ábrázoló fényképfelvétel. Továbbá a volt piarista diák, Bereczky Jenő háborús rajzai. Nem levelek, de mégis rokon írásművek a Schamschula Rezső tábornok, Ruzicska Béla tüzér százados, Grimplini Adolf zászlós és Szirbek Sándor szakaszvezető által a múzeumnak ajándékozott, a háború során gyűjtött emlékek kísérő-, egyben magyarázó cédulái. Ugyancsak helyett kapott néhány olyan világháborús fényképfelvétel is, amelyek Schamschula tábornok piarista diák fiától, Artúrtól vagy más piarista diákoktól (akikhez nagy valószínűséggel szintén a Schamschula gyerekektől jutottak) kerültek be a veszprémi múzeumba. Hogy Laczkó figyelme mennyire kiterjedt mindenkire és minden, mások számára talán jelentéktelennek tűnő apróságra, azt számomra leginkább a Veszprémi Hírlap egy 1914-es, nyilván Laczkó elmondása alapján keletkezett rövid híradása mutatja legjobban. E rövid hír a következő: „A katona régipénze Kicsinyke sugár is elvezet a fényforráshoz, amelyből kilobbant. Egy parányi cselekedet is előre veti fényét a lelkivilágnak, amelyben a jótett gondolata született. Egy régi pénzecske se nagy dolog, még akkor se, ha annak szépsége, Laczkó Dezső múzeumigazgatót örömre gerjeszti. És mégis, egy ilyen apró régi pénzecske mily naggyá növeszti szemünk előtt Sulka József sebesült katonát. Fedezéket ásott orosz földön s ásója régi orosz pénzt vetett felszínre. S míg fejük felett halálos golyók süvöltöttek s akárhány közülük az elmúlás szomorú gondolatán tűnődött, Sulka József felveszi s elteszi a régi pénzt, hogy majd haza hozva vármegyei múzeumunknak ajándékozhassa. És mert a derék katona megsebesült, haza is hozta. Ez a kicsi dolog nem ér fel egy hatalmas kultúrpalotával, de hogy örvendetes jelensége a magyar paraszt fejlődő kultúrérzékének s vármegyénk területén jelensége a nagy küzdelemmel megalkotott vármegyei múzeum nevelő hatásának s felénk csillogó részecskéje a magyar nép előretörő műveltségének, azt senki sem tagadhatja."9 Bár az újságíró stílusa a mai fülnek talán kissé már dagályos, megállapításai lényegüket tekintve ma is helytállóak. A 31-es baka - civilben vélhetően egy Veszprém környéki földműves -, aki a véletlen által neki juttatott régi pénzt ezernyi életveszedelem között is megőrizte, hazahozta és a múzeumnak ajándékozta, derék ember lehetett. S tán nem tévedünk, ha feltételezzük, Laczkó Dezsőt, habár személyesen nem is, de hírből vélhetőleg már korábban is ismerhette, s így tudhatta, nem fogja kinevetni és kidobni az aprósággal múzeumába beállító szegény embert. Az újságíró fején találta a szöget, Laczkó példája, nevelő munkája nélkül aligha kerülhetett volna sor e különös műtárgy ajándékozásra. A világháború - akkor még nem nevezték elsőnek, nem sejtvén, hogy alig két évtized múltán egy még borzalmasabb második is követi majd - emlékeit múzeumában megőrző Laczkó Dezső modern muzeológusi szemléletét bizonyította, amikor az eseményekkel egyidejűleg már saját korának anyagát is gyűjtötte.10 Ugyanígy tett a világháborút rövidesen követő kommün és a román megszállás (1919) 9 VH, XXII. évf. 1914. dec. 13.50. sz. 5. Az eset említése: rainer 1997,58. Az érem leltári bejegyzése Veszprémvármegyei Múzeum szerzeményi naplója 1903-1923,276. old. 4428/1914. dec. 8. (LDM adattár) 10 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége Bp. 1914. dec. 9-én, 930. sz. alatt felszólította a múzeumokat a háborús nyomtatványok, hírlapszámok, röpiratok, falragaszok, kiáltványok teljes körű gyűjtésére. (LDM múzeumtörténeti adattár 71/1650. régi szám: 62/1914.) 9
