S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

GOPCSA KATALIN: Laczkó Dezső és Veszprém megye képzőművészeinek kapcsolata

rizs Erzsébet (Kabolapolyana, 1887 -) karcai és rajzai, Gernstner Ödön festményei (2-3 ábra) és Csiszár Gyula szobrász alkotásai. Ebből a felsorolásból talán leginkább említésre méltó és rendkívüli Gernstner Ödön munkássága - sorsa. (4. ábra) Gernstner Ödön Veszprémben született, 1882ben. Hallását hároméves korában betegség miatt vesztette el. Hatévesen került Vácra, a siketnémák intézetébe. Jó tanuló volt és már ekkor megmutatkozott kitűnő rajzkészsége. Első lépéseit Bartók Lajos rajztanára segítette. Végzett rajz-és mintázási tanfolyamot Budapesten, majd 18981902-ben az Iparművészeti iskola rézmetsző szakán végzett. Veszprémben 1902-ben állította ki képeit, ahol Hornig Károly püspök és Laczkó Dezső is felfigyelt rá. A püspök pártfogásába veszi a hallássérült ifjút és külföldön való továbbképzésének a költségeit is fedezi. Először, 1903-1905 között Münchenben, a Bajor Akadémián, majd 1905-1907 között Párizsban, a Julien Akadémián tanul. 1910-1906 között rézmetsző az állami nyomdában. Vácra kerül, az intézetbe, rajztanárnak, ahol harminc évig tanított rajzot, 1919-1946-ig. 1952-ben hunyt el. Szerény keresete mellett levélben is ajánlotta munkáit a múzeumnak - Laczkó Dezső elfogadta ezt az ajánlkozást, és több akvarellt is megrendelt a művésztől: megyebeli várakról, műemlékekről, nevezetességekről készített képeket. Az adományozások alapján inkább festészetigrafikai profil kezdett kialakulni. Műfaji szempontból annál inkább figyelmet érdemlő Laczkó Dezső szobrászati műfajban kifejtett gyűjtőtevékenysége, különös tekintettel a Csikász életműre. (5. ábra) Csikász Imre (1884 - 1914) a századforduló magyar szobrászatának kiemelkedő tehetségű alkotója volt, akinek az életműve torzó maradt. (6. ábra) Életrajzát Laczkó Dezső 1930-ban a következő kedves szavakkal ajánlotta: „Ahol személyhez kötődő emléktárgyakat őriznek, ott az ezekből kisugárzó és egyszersmind kegyeletkiváltó szellem felidézi s állandóan ébren is tartja azt a vágyat, hogy a kegyeletnek, ennek az édes-bús érzelemnek külső kifejezést is adjanak ünneplés, életrajz, vagy megfelelő emlékmű alakjában. így vagyunk mi veszprémiek Csikász Imre korán elhunyt szobrászművészünk emléke iránt ápolt kegyeletünkkel. " Laczkó Dezső munkájának köszönhetően megjelent Csikász Imre életrajza: Csikász Imre veszprémi szobrászművész életrajza 1884-1914. A Veszprémvármegyei Múzeum évi jelentéseinek irodalmi melléklete 1929-30. Az életrajz írója a korán elhunyt szobrásznak a piarista gimnázium első osztálya óta „kenyeres pajtása", jó barátja, Ribó Zoltán volt. (7. ábra) A szobrász munkásságának őrzője, a családtól a múzeumi letét keresztülvivője, a művekből emlékszoba- rendezője, a dokumentumok, fényképek gyűjtője, az életrajz megjelentetöje pedig Laczkó Dezső volt, vagyis elsősorban neki köszönhető, hogy méltón megőrizte a város a művész munkáit és az emléktábla, emlékszobakiállítás az életmű szellemiségének az ébrentartását is jelentette. „ E (fenti idézett) bevezető sorok íróját a tanár és tanítvány közt kifejlődni szokott lelki kapcsolat fűzte mindkettőjükhöz, ami utóbb őszinte megbecsülésen alapuló meleg barátságba fejlődött át. " - írta az életrajz megjelentetését szorgalmazó múzeumigazgató. Az ő kezdeményezésének köszönhetően tartottak 1932. október 9-én megemlékezést a Rumi Rajki István által készített emléktábla elhelyezésekor Csikász szülőházánál, a Hosszú utcában. (8. ábra) Laczkó Dezső és Csikász Imre kapcsolata a művészet történetének régi legendáit idézte: amikor a művészt, még mint homokba rajzoló gyereket megpillantja rajzolás közben az idős mester, aki tüstént észreveszi benne a tehetség szikráját. Magához veszi, segíti a tanulásban, tanítja, mígnem a tanítvány vagy fölzárkózik mellé, vagy túl is szárnyalja.... Ez a kapcsolat a tanítvány és a mesterjelen esetben tanár között a kegyes-rendi gimnáziumban született meg. Csikász kimondottan rossz tanuló volt. Laczkó Dezső, aki a természetrajzot oktatta az iskolában, mégis észrevette a pad alatt farigcsáló nebulóban a tehetséget, s biztatta a szüleit is, megmutatva a továbbtanulás útját a kisdiáknak. Mindvégig nyomon is követte védence útját, fejlődését: Csikász tanonckodott, majd az Iparművészeti Iskolát látogatta, aztán épületszobrász Kaposváron, majd Mün-chenben jár az Akadémiára, (9. ábra) utána Brüsszelben az Academie Royale des Beaux Arts-on tanul ahol, aranyérmet is nyer. Tanulmányutakat tesz, Rómában dolgozik, kecskeméti műtermében dolgozik, megbízásoknak tesz eleget. Mindezen közben Laczkó Dezső egyszerű kiállása mellette, figyelme önmagában is biztatás volt. Később, mint tekintélyes múzeumigazgató, jószemű gyűjtőként is követte a szobrász tanulmányait, fontosabb munkáit, és a hite ebben az istenáldotta tehetséges fiúban felmérhetetlen segítség, biztosíték volt a család számára is. Csikász stúdiumai, külföldi tanulmányútjai alatt is mindvégig leveleztek, s ha a fiatal szobrász Veszprémbejött, (10-11. ábra) a „hazalátogatás" nemcsak a családot, de Laczkó Dezső felkeresését is jelentette számára. A regényest kereső fantázia (Váth János müve, A kettébetörött szálfa) a három majdani művészt, 66