S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

TÓTH ÁLMOS: Laczkó Dezső, a reverendás geológus 1860-1932

tékű kövületnek feltalálását tanítványainak köszönheti. " Szeret énekelni. S ezt nemcsak az 1930. szeptember 28-i igazolás tanúsítja, mely szerint e dátumtól a Veszprémi Dalegylet tagja, hanem a Velty család emlékezete is megerősíti ezt. Velty lánya úgy emlékszik Laczkóra, mint aki szeret vendégségbejárni (náluk is gyakori) s nagyon szeret énekelni. A nagyszámú, hagyatékában maradt egyéb levél is tanúsítja, hogy kommunikatív, társaságkedvelő ember volt. Ennek némileg ellentmond egy Vadász Elemér kortárs geológus hagyatékában általam lelt levél. Darnyay Béla írta Vadász Elemérnek. A levél fejlécén: Veszprémvármegyei Múzeum, dátuma 1916. január 10. A levél alapvetően geológiai tárgyú, mindössze a végén szól magáról Darnyay. „ Végre - írja - az a fagyos közöny is kezd olvadni bennem, amit támasztott bennem, immáron öt évvel ezelőtt. Elvégre, mit törődöm én vele?! Erre az életfilozófiára végre is az elmúlt hosszú idő megtaníthatott." - teszi hozzá. Dornyay „státusza" kérdéses. A Magyarhoni Földtani Társulat szakmai lapja a Földtani Közlöny 1912. évi száma közli az 1912. február 7-i állapot szerinti tagnévsort, említve Laezkót is, Darnyayt is, Laezkót kegyes tanítórendiként, Darnyayt pedig kegyesrendiként megjelölve. A Magyar Életrajzi Lexikon ugyanakkor nem tud erről. Én ez előbbi hírforrás adatát tartom helyesnek. Laczkó Darnyay szakmai pályafutása ui. mélyen belenyúlik az „ötvenes évekbe", akkortájt pedig aligha dicsekedtek az emberek „rendi" hovatartozásukkal. A 27 évvel fiatalabb Darnyaynak Laczkó általi „rideg fogadtatásának" okára a múzeumi iratok szerencsés esetben választ adhatnak. Érdekességként megjegyzem, hogy maga a Veszprémmegyei Múzeum is tagja ekkor a Magyarhoni Földtani Társulatnak, sőt a budapesti Kegyes Tanítórendi Főgimnázium is. Darnyay egyébként Laczkóhoz hasonlóan, talán hatására, maga is geologizál. Az emberi vonatkozások része, hogy 1928. július 2-án levélben fordul a rendfőnökhöz, mentse föl őt sürgősen (!) az ásatásokon, kirándulásokon, terepbejárásokon a reverenda viselésétől. Engedélyt kap „papi civil ruha" hordására. Laczkóról elnevezett ősmaradványok Még életében nevezték el róla a Dinarites laczkói R. Arth.; Hybodus laczkói, Jaeck.; Megalodus laczkói R. Hoern; Anolcites laczkói Dien; Mysidiopter laczkói Bittn.; Kokenella laczkói k 1.; Rynchonella laczkói Bittn.; Dimophastrea laczkói Papp fajnevű őslényeket. Az utóéletbe sorolása a témának abból a megfontolásból történt, hogy e nevek, ha nem is örökre, de igen hosszú időre megőrzik nevét Laczkó-szobor születése - közadakozásból 1932. decemberében, tehát alig több mint egy hónappal október 28-i halála után feltehetően utódja, Rhé Gyula kezdeményezésére felhívás születik: egy köztéri Laczkó-szoborra való gyűjtés- kezdeményezést köröznek (15. ábra) Veszprém városában. Az aláírók között találjuk tanítványa-barátja Velty Istvánt is. A szobor 1937-ben meg is születik, közadakozásból. Alkotója: Medgvessy Ferenc Fölállítása nevezetes nap volt a rend és a szakma életében is. Az avatáson ifi. Lóczy Lajos, a Földtani Intézet igazgatója méltatta hosszú beszédében Laczkónak a Balatonfelvidék és a Déli-Bakony triász képződményei megismerésében játszott kivételes szerepét. Szobra 50 évvel ezelőtt 1950-ben a Múzeum előtt fölállított szobrát, nyilván az osztályharc jegyében, ledöntötték. Hagyatékában egy érdekes levélre bukkantam. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (a mai Műemlékvédelmi Hivatal előd-intézménye) írja a Bakonyi Múzeum vezetőségének 1950. április 24-i levelében: „Laczkó Dezső, aki bár pap volt, természet-tudományos szellemú nevelő volt, ezért politikailag fontosnak tartjuk megbecsülését, akkor, amikor a kormányzat meg akarja találni az együttműködés lehetőségét a haladó gondolkodású papok felé a reakciós főpapsággal szemben." A levél további részében azt fejtegeti, hogy a szobornak a továbbiakban Laczkó sírján lenne a legjobb helye. A szobor végül is „megúszta", a múzeum elől elhelyezték ugyan, de csak néhány 10 méterrel odább. Laczkó Dezső és Velty István „földtani bibliája" újra magyar földön A magyar geológia atyjának nevezett Szabó József professzor Ásványtanának 3. 1875. évi kiadásának címlapját láthatjuk a 16. ábrán. Jobb fölső sarkában a tulajdonost jelző beírás: „Laczkó Dezsőé". Több más név, pecsét jelzi, hogy Laczkó minden bizonnyal használtan vásárolta a könyvet. Megerősítheti a tulajdonjogra vonatkozó vélekedést a kötet hátsó borítóján tanulmányozható ásvány-névsor, amit jellegzetes, 131