S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
TÓTH ÁLMOS: Laczkó Dezső, a reverendás geológus 1860-1932
kiderítenem, hogy a hegymászók is körükbe tartozónak tartják, s minisztériumi fogalmazóként találjuk nevét a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1891. évi tagnév-sorában, rendes tagként. E névsorban megtaláljuk a magyar földtan, bányászat néhány kiválóságának (Inkey Béla, Szontagh Tamás, Kaufmann Kami/ló) neve között Laczkóét is. Tehát, innen lehet az ismeretség köztük. A 12. ábra, a régi nevén álteknős lelhelyét, a Jeruzsálem-hegyi hajdani kőfejtőt mutatja. A felvételt Lóczy készítette. A fénykép rétegtani „felhasználója" persze Laczkó: a lemezes márgás kőzet egyes rétegtani egységeket a kép bal szélén tollal jelölte be. A térkép- és szelvényszerkesztő Földtani térképén a triász képződményeket fedő fiatalabb üledékek is ábrázolva vannak. S külön föltünteti a kövület-lelőhelyeket. Nyilván, csak a jelentősebbeket. A szelvényrajzok rendkívüli műgonddal készültek, nagyon kifejezők. Ezek közül egyet mutatok be. (12. ábra) Sem a szelvényeket mutató két táblán, sem a szövegben nem leltem adatot a szerkesztő-rajzoló személyére. A már említett kis terepi könyvecskéiben azonban kifejező kis ábrák, mondhatni miniatúrák vannak, s a stílus hasonlósága okán, feltételezhetően e szelvények is Laczkó munkái. Az 1. ábra rajzai Laczkó kaukázusi kéziratos naplójából 1 1 valók, csak annak illusztrálására 11 A napló eredeti példánya a veszprémi Laczkó Múzeum múzeumtörténeti adattárában található, én a Löldtani Intézet Tudománytörténeti Adattárában meglévő másolatot használtam. szolgálnak, hogy mutassák szerző terepi könyvecskéi kapcsán már említett rajzkészségét és kiváló valóságlátását. A ceruzarajz okán nagyon halványak, de talán még élvezhetők. A felső rajzsor első képén majdnem függőleges rétegekre települő törmeléket ábrázol, a középső kép Megalodus-kőbél jellegzetes átmetszete, a harmadik valamilyen konglomerátum rétegfejei. A bal alsó rajz Bazargyuzi környéke, megjelölve rajta a kőzet-kifejlődések. A jobb szélső rajz természetesen nem földtani képződmény, de Laczkónak nyilván megtetszett a magyarországitól eltérő formájú és talán más szerkezetű szélmalom. írja: „Helyenként szélmalmok emelkednek. Egy téglából álló építményre rakott deszkabódé palatetővel s egyik oldalán létrás fel-, illetőlég bejáróval. " A többi rajzhoz is van magyarázó, de nem tudtam mindent, főleg az idegen földrajzi-, illetőleg geológia neveket, megfejteni. Laczkó a földtani interpretátor Veszprémi monográfiájában nem elégszik meg a megfigyelések pontos rögzítésével, a rétegek begyűjtésével, hanem megfigyeléseiből figyelemre méltó következtetésekre is jut. „Fáczieskifejlődések, tagozódás és alpesi vonatkozások" c. fejezetben Nosztori-völgy kapcsán írja: „ ...itt az egykori partközelséget [mármint hajdani tengerpart-közelséget] nemcsak a klasztikus [törmelékes] anyag szaporodása árulja el, hanem amíg pl. Veszprém környékén (pl. a Jeruzsálem-hegyen) a physocardiás csoport [egyik általa megállapított kőzettani-őslénytani 126
