S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

KOLTAI ANDRÁS: A piarista rend háromszáz éve Veszprémben - tizenkét tételben

1948-tól Medvigy Mihály hittanár volt az egyetlen piarista. Munka nélkül maradt rendtársai a kisszeminaristákat tanították a „teológiai főiskola alsó tagozatán" vagy vidéki plébániákra mentek segédlelkésznek. A szerzetesrendek teljes fölszámolására 1950 nyarán került sor, amikor összesen 3000 szerzetest hurcoltak el különféle kényszerlakhelyekre (többnyire más kolostorokba), és őket mintegy túszként használva, 1950. augusztus 30-án a kommunista vezetők „megállapodást" írattak alá a katolikus egyház képviselőivel. Ennek eredményeképpen a szerzetesrendek többségét megszüntették, de engedték, hogy ismét működjön nyolc egyházi iskola, és az azokat fönntartó négy rend (bencés, ferences, piarista, szegény iskolanővérek). Veszprémben nem került sor 1950 nyarán deportálásra, de a rendházat föl kellett számolni. Balogh Ferenc házfőnök augusztus 14-én adta át az épületet a járási tanácsnak. A rendház lakói közül Balogh Ferencet az újrainduló budapesti gimnázium igazgatójává, Kincs Lajost és Medvigy Mihályt pedig tanárává nevezte ki Sík Sándor tartományfőnök. A két legidősebb veszprémi atya a budapesti és kecskeméti rendházban kapott helyet, ketten rokonaikhoz költöztek, hárman segédlelkészek lettek különféle egyházmegyékben, Takács Dezső pedig a rendház véletlenül megmaradt paloznaki szőlőbirtokát művelte tovább. Veszprémben csupán hárman maradtak: Benkő Andor, Szilassy Ferenc és Nyers Lajos még egy évig a kisszemináriumban tanítottak. Utóbbi egyben a piarista templom igazgatója is volt, de 1952-ben neki is el kellett hagynia a várost. A piaristák és Veszprém kapcsolata azonban nem ért teljesen véget. 1965 és 1983 között Surányi Béla kereten kívüli piarista, mint püspöki irodai alkalmazott és a Károly-templom igazgatója élt Veszprémben. A rendszerváltás után, 1995 és 2006 között egymást kővetően négy piarista (Görbe László, Bor ián Tibor, Gyimesi István, Pályi Gábor) is állt az egyházmegyei Padányi Bíró Márton Gimnázium és a Davidicum kollégium élén, Tuba Iván pedig 2001-től 2009. évi haláláig a Veszprémi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője volt. Ezzel azonban elérkeztünk a jelenig, amelynek megírása majd a jövő történészeire vár. IRODALOM Tölcséry Ferenc: A kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló veszprémi róm. kath. Főgymnasium története 1711-1895, in Ért/Veszprém 1894/1895, 1-263. Nyers Lajos: A veszprémi piarista gimnázium tanárai 171 l-l 750, in Ért/Veszprém 1939/1940-1942/1943. Emlékkönyv a veszprémi Kegyestanítórendi Gimnázium alapításának 275. évfordulójára 1711-1986, szerk. Borián Tibor, Bp., 1989. Lechner László: Alma Mater a veszprémi várban. Veszprém, 2002. Borián Tibor-Koltai András-Legeza László: Piaristák, Bp., 2007 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében). Koltai András: Három korszak határán: A magyarországi piarista iskolák az államosítás előtti években (1945-1948), in Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon 1948. szerk. SZABÓ Csaba-SZIGETI László, Bp., 2008 (A Lénárd Ödön Alapítvány Évkönyve, 2008), 223-245 Huchthausen Lajos: Bilingérezések: Történetek a veszprémi egyházmegye XX. századi életéből, s. a. rend. Karlinszky Balázs, Veszprém, 2009 (A veszprémi egyházmegye múltjából, 21). 114