Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
3. A késő lengyeli kultúra a Dunántúlon
28. kép: Neolitikus lelőhely-csoportok a vizsgált területen. Pontjelöli a vonaldíszes kerámia kultúrát, x jelöli a lengyeli kultúrát Fig. 28: Neolithic sites on the investigated territory. A dot marks the Linear Pottery culture sites and x marks the Lengyel culture sites véletlenszerű, inkább struktúrának kell tekinteni, melynek létrejöttében az emberi tényezőnek nagy szerepe volt. Az egykorú lelőhelyek társadalmilag meghatározott konstrukciót alkotnak, mely sokat elárul a közösség szerkezetéről, kapcsolatrendszerérői. A szentgáli tüzkőbánya tradicionálisan lakatlan terület közepén található, egy olyan zónában, mely két települési régió között húzódik. A két települési tömb (Balaton-felvidék, Marcal mente) határvonala meglepő módon azonos helyen haladt a vonaldíszes kerámia kultúra és a lengyeli kultúra idején is (28. kép). A lakatlan sáv délnyugat-északkeleti irányú, mintegy 20 km széles, magában foglalja a Tapolcai-medencét, a Marcal-medence keleti felét, a Séd patak felső folyását, a Déli-Bakonyt és a Bakony magasabb részét. A Tapolcai-medence mocsaras területe és a Magas-Bakony lakatlansága nem igényel magyarázatot, de a Séd-patak mentéé és a lankás Déli-Bakonyé már igen. Ha megvizsgáljuk a települések elhelyezkedését, azt tapasztaljuk, hogy mind a vonaldíszes kerámia kultúra, mind a lengyeli kultúra jellegzetessége, hogy egymástól lakatlan sávokkal elválasztott települési tömböket (lelőhely-csoportokat) alkottak. Ezek a lakatlan erdősávok természetes határt képeztek. Ilyen lakatlan sáv volt az említett zóna is. A fentiek ismeretében nem meglepő egy ilyen lelőhelymentes zóna felismerése, az viszont meglepő, hogy a zóna határa a két kultúra idején nem változott. A csoporthatár nem igazodott semmiféle földrajzi jelenséghez, azaz esetleges volt, évszázadokon keresztül tisztelték tehát a területi határokat. A változatlan birtokhatár annál is inkább érdekes, mert a csoporthatáron belül az egyes lelőhelyeket általában nem ugyanazon a helyen találjuk, a települések nem kontinuusak az egész időszak alatt. Bizonyos eltolódást figyelhetünk meg a vízjárta alacsonyabb területekről a szárazabb domboldalak felé, ami nyilván a mezőgazdasági technológia változásával magyarázható - és jellemző az egész elterjedési területre, tehát nem csak vidékünkre. A két kultúra települései határozottan más környezetet kerestek, a csoport birtokhatára mégsem változott meg - ez elgondolkodtató, felveti a hagyományőrzés, a tradíciók generációkon átívelő fenntartásának lehetőségét. A késői lengyeli kultúra településhálózatának legszembetűnőbb vonása, hogy e sáv közepén lévő Tűzköves- hegy (4. kép) köré települési gyűrűt vontak. A települések egy ellipszis alakú sávban helyezkednek el a bánya körül, a hegytől mért távolságuk 3-9 km (Biró-Regenye 1991). A hozzájuk legközelebb eső többi lelőhely 70
