Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
SOVÁNYÍTÁS eltérése az átlagtól 1 2 3 1 1 1 A kerámiaelemzés célja az volt, hogy az első benyomásként feltűnő hasonlóság mértékét pontosabban lássuk. Az eredmények nagyfokú hasonlóságot mutatnak bizonyos - következetesen ismétlődő - eltérésekkel. Az eltérések értékelésekor elsősorban az az érdekes, ezek vajon kronológiailag érzékeny jellemzők-e. Kronológiailag jelentős lehet az edényformák közül a háromrészes edény előfordulási gyakoriságában, a díszített kerámia arányában és gazdagságában, a festés, a plasztikus díszítés előfordulási arányában és összetételében, a mélyített dísz előfordulásában tapasztalt eltérés. A felsoroltak alapján a kronológiai tényező meghatározónak tűnik a lelőhelyek kerámiájában kirajzolódó mintázat értelmezésében. A kerámiaformák felsorolásánál már láttuk, hogy a leletegyüttesek közt nem fordul elő korai lengyeli típus. A jellegzetes díszítésmódok ugyanezt sugallják. A lengyeli kultúra II. és III. fázisára jellemző kerámia került elő mindegyik Szentgál környéki lelőhelyen, mégpedig olyan összetételben, hogy nyilvánvalónak látszik e két időszak összetartozása. Kérdés, hogy az adott időszakon belül az egyes lelőhelyek hol helyezkednek el. Az egyes lelőhelyek anyagának elemzésénél már kiderült, hogy határozottan csak az a vonal húzható meg, ami után kell sorolni a leletanyagokat, de az bizonytalan, hogy hol a határ, ami elé kívánkoznak, hiszen mindenütt keverednek a II. és a III. fázis jellegzetességei. Ezt a jelenséget úgy magyarázhatjuk, hogy élesen elválik egymástól a lengyeli kultúra idősebb és fiatalabb időszaka, a fiatalabb időszakon belül töretlen fejlődést követhetünk végig, melyben nem határolódnak el élesen az egyes fázisok, hanem a késői időszak jellegzetességei fokozatosan bukkannak fel és válnak egyre jellemzőbbekké. Ezt szem előtt tartva Szentgál-Teleki-dűlő anyagát Ilb korúnak lehet meghatározni néhány korhatározásra alkalmas edényforma (rátett peremű gömbös tál, bikónikus edény, háromrészes edény befelé ívelt alsó résszel, állat alakú mécses), a vörös alapon fehér festés és a plasztikus díszítések alapján. A peremről induló fülű amfora a II. fázis második felére szűkíti a keltezést. Ajkán és Városlődön túlsúlyban vannak a késői jellegzetességek (nincs korábbra datálható edényforma, a plasztikus díszek közt meghatározóak a nagy, felhúzott háromszög alakú bütykök, a kiugró hegyes vagy lapos tetejű bütykök), ezért a lelőhelyek a III. fázisra keltezhetőek. A kontrollként használt Kaposvár anyagában a vörös alapon sárga és fehér festés egyrészről, a peremről induló fülek másrészről azt mutatják, hogy a lelőhely élete elkezdődött a II. fázis elején, és eltartott egészen a szakasz végéig. E két végpont között feltehetően folyamatos volt az élet, legalábbis semmi sem utal megszakításra. A lelőhely későbbi rétege vethető össze a Szentgál környéki lelőhelyek anyagával. A díszített kerámia mindenütt kis százalékban fordul elő. A kerámia egészére jellemző a durva megjelenés. A neolitikus kerámiára általában jellemző finomsággal, esztétikus külsővel itt nem találkozunk. A kérdés úgy merült fel, hogy teljesen egykorúak-e a Szentgál körüli lelőhelyek. A teljes egykorúság kizárható, van egy kis időbeli különbség a telepek élete között, a Szentgáltól délre eső Teleki-dűlő valamivel korábbinak bizonyult, mint a többi lelőhely, a másik három között azonban nem mutatható ki további határozott időbeli eltérés. Hogyan értelmezzük ezt az adatot? A ciklikus telephasználat ez alapján nem bizonyítható. A ciklikusságnak ellentmond az a korábbi megfigyelés is, miszerint a települések a Tűzköves-hegy megközelítési lehetőségeit tartották ellenőrzés alatt. Ez a helyzet egyszerre több település létét feltételezi. A kronológiai adatok inkább a fokozatos megtelepülést sugallják. Ebből a szempontból nem mellékes, hogy a legkorábbi Szentgál-Teleki-dűlővel azonos időben indult a vidék legnagyobb lelőhelyének, a veszprémi telepnek is az élete. A ciklikus települési mozgással szemben e feltételezés szerint párhuzamosan tovább folyt a korábban létesült falvak élete. Szentgál-Füzi-kút, Ajka és Városlőd megtelepülésének sorrendje nem világos. Talán egyetlen adat nyújt útmutatást, Ajkán feltűnően alacsony a peremről induló fülek aránya, valamint kevesebb a karcolt díszítés. Ez jelentheti talán azt, hogy Ajka a második a sorrendben, bár a kis eltérés nem bizonyító erejű. Felmerülhet a kérdés, vajon valóban kronológiai oka lehet-e Szentgál-Teleki-dűlő különállásának? A kerámiaanyagban mutatkozó különbségek mindegyike kronológiailag érzékeny jellemző, ez valószínűsíti a feltételezést. Ezeken a jellemzőkön kívül a kerámia tömege nagy homogenitást mutat, ami arra utal, hogy egymástól nem elzárt közösségekről van szó. A lelőhelyek elhelyezkedése tudatosságra vall, a bánya körüli utak megszállása nem véletlenszerűen, hanem szervezetten történhetett. Egyetlen lelőhelyről rendelkezünk csupán C14 adattal, Szentgál-Teleki-dűlőről, állatcsontból. A többi lelőhe42
