Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
A kevés festett kerámia késői jelenségnek tekinthető. Leginkább a plasztikus díszek alkalmasak a korhatározásra: a kiugró kerek bütyök, a lapos tetejű, a nagy, felhúzott szarv vagy háromszög alakú bütyök a Lengyel Ill-ban uralkodó formák (Raczky 1974.200.). Gyakori a peremre tett bütyök, mely szintén megerősíti a többi díszítés által sugallt datá- lást. Aperem fölé magasodó bütyök a késői időszak jellegzetessége (Bondár 1995. 68. tábla 156., 160., Simon 1987. 22. kép 5., 26. kép 12.). Az álfülek (csőrös fület és függőlegesen felrakott fület utánzó) használata szintén késői jellegű szokás. A díszítőelemek közül legérdekesebb a bütyökdíszes fül (15. tábla 3., 17. tábla L). Ritka, de nem egyedülálló a kultúrában. Zengővárkony és Tekenye a párhuzamok előfordulási helye (Dombay 1960. IX. t. 11., Simon 1987.27. kép 6.), amiből következik, hogy nem egyetlen időhorizontra korlátozódó jelenség. A duzzadt perem (13. tála 3.) a nyugat-dunántúli csoportban megjelenő újdonság (Bánflfy 1995a. 85., 88. tábla 79-91.), a veszprémi telep anyagában is előfordul (Raczky 1974. 12. kép L). A felálló kis hegyes bütyök, mely igen gyakori az anyagban (15. tábla 13.), előfordul Veszprémben (Raczky 1974. 13. kép 17.). A bemélyített díszítést kell még megemlíteni egyedülállósága miatt, nem jellemző ugyanis a lengyeli kultúrára a bepecsételt pontsor (16. tábla 12., 17. tábla 9., 11-12.). A hason benyomkodott pontsor ritkán ugyan, de előfordul a kultúra legkésőbbi horizontjában (Károlyi 1992. 30. t. 18.). A másik, a több sorban előforduló pontsor sokkal inkább a rézkor későbbi időszakára jellemző díszítési mód, Tekenyén mégis találunk hasonlót egy fazék vállán és fülén (Simon 1987. 17. kép 2., 27. kép 5.), valamint Szentgál-Füzi-kúton (Regenye 1993-94. 9. ábra 2.) egy edény hasán. A bemélyített vonaldísz ugyancsak ritkán jelenik meg a késői lengyeli időszakban. Egy-egy eset előfordul (Raczky 1974. 11. ábra 8., Vladár-Krupica 1970. II. tábla 8.), a jelek szerint a kultúra vége felé valamelyest gyakrabban. Néhány érdekes darab Szentgál-Füzi-kúton került elő (Regenye 1993-94. 10. ábra 11-19.), a vonaldísz Zalaszentbalázson is képviselve van (Bondár 1995. 59. tábla 78., 83-85.). Sajátos a peremek korábban már említett durva technikájú megvastagítása, korábban a finom kidolgozás volt a jellemző a peremekre. Ez a durva technika az egész kerámia durvábbá válásának elemeként a III. fázisra jellemző. A durvaság megfigyelhető a fülek esetében is, igénytelennek tűnő darabokkal találkozunk. A kultikus tárgyak töredékeit kell még megemlíteni. Valamennyi rendkívül érdekes darab. A belül üreges, női mellett formázó töredék (18. tábla 1.) nagyon ritka a lengyeli kultúrában. A badeni kultúra korából ismertek hasonló mellekkel ábrázolt gynaikomorf edények Svájc területéről (Petrasch 1984. Abb. 2., 3.), azonban itt kétséget kizáróan a lengyeli kultúra edénytöredékéről van szó. Kevéssé ismert, hogy a morva festett kerámia leletei között is előfordulnak ilyen üreges töredékek (Tésetice-Kyjovice, C/P, 4P obj., Dukovany, Vedrovice I; Podborsky 1985. 118. ábra, 1970. XVI. t. 7.), ezeket Vladimir Podborsky svodíni típusú antropomorf edények töredékeiként említi, azonban nem ismeijük a teljes edényt, és éppen a kérdéses részlet más, a svodíni edényeken a melleket mindig tömör bütyök jelzi. A morva példányok korábbiak az ajkainál, koruk morva festett 1 a-b. Ugyancsak az ajkainál korábbi a szlovákiai Bánovcén előkerült darab (Lengyel I/II, II.) (Brezinová et al. 1994.15:5.). Az edénytöredék ajkai előfordulása a morva festett kerámia területével való kapcsolatot jelzi. Az ábrázolás északi jellegét erősíti a Pleszów-Modlnica csoportból Krakkó-Nowa Fluta-Pleszów 17. lelőhelyen előkerült két töredék (Kaczanowska 2006. 128.). A leletek közé tartozik még egy vaskos láb (18. tábla 3.), a lábfej töredékes. A törésfelülete alapján látszik, hogy a lábhoz tartozó testet külön formálták meg, ez lehetett emberi test, de edény is. A „svodíni” típusú edények általában láb nélküliek (kivéve Némejcová-Pavúková 1986. 8. ábra), emiatt valószínűbb az idolláb megjelölés. A késői lengyeli kultúrában fordulnak elő ilyen vaskos idollábak (Bondár 1995. 73. tábla 193-194.). Az állat alakú mécsesként említett töredék (18. tábla 4.) négyzet keresztmetszetű tömör agyagtárgy. Fülként nem fogadható el, egyéb edénytöredék sem lehet. A négyzetes keresztmetszet az állat alakú mécsesek jellemzője (Zalai-Gaál 1995. 4-8. kép), ezért merült fel ez az értelmezés. A másik töredék (18. tábla 2.) határozottabban nevezhető zoomorf ábrázolásnak. Két lába és a feje, valamint a törzs nagyobbik része letörött, így az állat fajtája nem felismerhető. A végtagok indítása emlékeztet egy zengővárkonyi példányra (Dombay 1960. 115. tábla 6.). A kis hasáb alakú pohárhoz nem sikerült analógiát találni. A leletanyag összességében a lengyeli kultúra késői időszakába tartozik. 2.2.2. Szentgál-Füzi-kút A lelőhely anyaga már korábban feldolgozásra került (Regenye 1993-94., Biró 1993-94). A telep a bánya közvetlen közelében fekszik nagy kiterjedésű, nagyjából félúton találjuk az ajkai és a városlődi telep között. A leletanyaga sokban emlékeztet az említett két lelőhely anyagára, hasonlóképpen sárga, szürke, barna, igen kopott felületű a kerámia, ugyanakkor van eltérés is, Füzi-kúton a legalacsonyabb a vékony falú kerámia aránya. Az edényformák azonosak, talán valamivel több a vastag falú, behúzott peremű gömbös tál (20. tábla 8.), és nincs háromrészes edény a jellegzetesen befelé ívelt alsó résszel. A díszítéstípusok is hasonlóak, nyomokban 24
