Csirke Orsolya: Terra sigillata edények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2006)

43 típusba sorolható. Aránylag kevés darabon maradt meg a jellegzetes szőlőfürtöt, stilizált liliomot mutató díszítés; az apróbb töredékeket sokszor csak az aljrészen található koncentrikus körök, ill. a minőségi jegyek teszik felismerhetővé. Egy ismeretlen lelőhelyű, applikált maszk és szemüvegspirál díszü Consp. 34 formájú tálkán az egyébként aránylag ritka FES С T bélyeg található. A balácai villán és az inotai halomsírokon kívül itáliai sigillata csak Gyulafirátót-Pogánytelken és Csopakon (GABLER 1989, 110) került elő; mindkét lelőhelyen csak egy-egy darab képviseli ezt a mühelycsoportot. Bizonytalan eredetű az egyetlen a bakonyszentlászlói gyűjteményből származó példány provenienciája. Ezeket az edényeket túlnyomórészt Domitianus és Trajanus korában szállíthatták Pannoniába (GABLER 2001, 97). Jelenlétük a balácai anyagban a lacus Pelso (Balaton) északi oldalán futó, Poetoviot és a Borostyánkőút déli végpontját, Aquileiát Aquincummal összekötő diagonális úttal hozható kapcsolatba (GABLER 1990, 150). Ennek köszönhető, hogy Csopakon, az inotai halomsírokban, továbbá Gorsiumban (Tác) ilyen mennyiségben tűnik fel ez az árufajta. Az észak-itáliai sigillatáknak több mint a fele a balácai villa feltárása során került elő. Többségük a korai villa rétegeiből származik, amely a sigillaták tanúvallomása szerint már a Flavius-korban, legkésőbb a Kr. u. I. század 80-as éveiben épülhetett (GABLER 1992, 302). Az itáliainál jelentősebb a dél-galliai manufaktúrák részesedése. Eddig 7 lelőhelyről összesen 117 db, a teljes állomány 6,82%-a származtatható ezekből a műhelyekből. A leletanyag döntő többsége (101 db) a balácai feltárások során került elő, 3 db a Gyulafirátót-pogány teleki, egy az örvényesi villából, 2 a balatonaligai telepről került a múzeum gyűjteményébe. Díszítetlen dél-galliai tálak voltak az inotai halomsír mellékletei közt is. A legkorábbi, Drag. 29 formájú La Graufesenque-i (az antik Condatomagus) tál Vespasianus korára keltezhető; ebből csak két példányt ismerünk Balácáról (GABLER 1992, 293). Egy darab képviseli a hengeres testű Drag. 30 és a Knorr 78 formát is, míg a díszített edények túlnyomó többsége a félgömb alakú Drag. 37 formát mutatja. A La Graufesenquei edények Mercato, M. Crestio, Biragil, Mascuus, Secundus és Jucundus (GABLER 2003, 72) műhelyeiben készülhettek az I. század 80-as, 90-es éveiben, valamint a II. század legelején. A dombordíszes tálakon gyakori a képmező metopékra való felosztása; a keskenyebb metopékon belül az 8