Gopcsa Katalin: A Sümegi Művésztelep (1919-1931) és kortárs képzőművészek paletta kiállítása (Veszprém, 2006)

Külön érdekes, ha más műfajban alkotó művészek nyúlnak a palettához, mint például a porcelánnal dolgozó Horváth László, aki dísztáljain is többször alkalmazott, keleti kalligrafikus írást idéző könnyed-finom jeleket hagyott a paletta piros metszésvonallal jelölt fehér felületén. Anyagát, a puha-meleg gyapjúszálat feszítette ki a palettára a textilművész Lugossy Edit, és az iparművész Tamás Ákos nemcsak alkalmi snell-portrékat vetett könnyedén a palettára, de néhány porcelánból is megformált figuráját is lefestette. Györgydeák György magánmitológiájának szórejtvényes című fura figurája Nyúlkacsa szervesen illeszkedik az életműbe, csakúgy, mint Somogyi élénk sárga-piros színekkel festett kompozíciója. A bizarr, „ottfelejtett" ujjú Szilvásy paletta a művész más festményeiről „ideszállt" madarakkal vidámságot sem nélkülöző üdvözlet a műteremből. Málló falak felszíne alól felsejlő üzenet, régi ismeretlen idők fragmentuma is lehetne Bátai Sándor táblája, míg szekvencia-jellegű a hasonló motívumok variálásából létrehozott Etűdök kompozíció (Kulcsár Ágnes). A paletta formájával, annak ovális kivágásával mint képépítési elemmel is sok művész él hangsúlyozottan (Vágfalvy Ottó, Ughy István, Balázs Eszter), de szinte vallomásértékű bepillantást enged meg az alkotó életébe az a doboz-objekt, melyet Bárdy Margit készített a palettára való ráépítéssel: a művész műtermének, mindennapjainak kellékei, az alkotással töltött idő „hordalékai" szerepelnek kis inventárában, egy huszadik század második felében élő urbánus művész környezetének apró tárgyai válnak kellékekből művé. A Sepsiszentgyörgyön, a Gyárfás Jenő keptarban a ves^ tprémi Laczkó Dezső Múzeummal közösen rendezett tárlatnak a meglepetése az a műtárgyegyüttes, amelyet erre az alkalomra készítettek az Erdélyben élő művészek. Nem csak sziporkázó ötletek, frappáns vizuális gegek jelennek meg ezeken a műveken, hanem átütő erejű, bámulatos vitalitást tükröző, sokszor nyugtalanító mondanivaló. Az alkalmi műfaj meg nem határozott, íratlan szabályainak fittyet hányva, nem alkalmazkodva a konvenciókat finoman (túl)éltető kvázi kötöttségekhez, elementáris erejű, olykor határozott plasztikai körvonallal is bíró, szenvedélyes, virtuóz, kísérletnek indult, de feszességüknél, tömörségüknél fogva autonóm művek születtek. A paletta-mű létrehozásának apropója nem volt igazán apropó - ennél sokkal többről van már szó: egy-egy alkotó művészlétének új raforgalmazásáról, a hajdani attributum-tárgy beépítésével létrehozott nagy hatású, monumentalitás erejét sugárzó művek létrejöttéről. Veszprém-Sepsiszentgyörgy, 2006. október 14. Gopcsa Katalin művészettörténész Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum