Kulcsár Ágnes - K. Palágyi Sylvia (szerk.): Római kori ékszerek és viseleti tárgyak a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2005)

Rövidítések és szótár a katalógushoz

zó megoldást eredményezett (RUPRECHTSBERGER 1978-1979, 162-163.; PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - BARTUS 2001, 12-14., 39-41.).

Darabszámúkat tekintve a második legnagyobb csoportot a gyöngyök, gyöngysorok alkotják. Kiemelendők közülük az üvegből vagy homokkőből készült kora császárkori gerezdéit gyöngyök a balácai I. épületből, Balatonaligáról és az inotai 1. halomsírból (Kát. 14.2.58., 13.1.2., 24.1.4.). Aranygyöngyökből áll a tüskevári szarkofág IV. század 2. felére keltezett nyaklánca (Kát. 50.2.2.3. - PALÁGYI 1972, 116.) és aranygyöngyök vannak a balatonalmádi-budatavai késő császárkori gyöngysorokban is (Kát. 8.2.2.2., 8.2.2.10.).

A gyűrűket anyaguk (ezüst, bronz, vas), ill. formájuk és technikai megoldásuk szerint csoportosíthatjuk. Az aranygyűrűk közül egyszerű vékony huzalgyűrűt Balatonfüredről (Kát.9.1.2.1.), futó kutyát ábrázoló gyűrűt Somlójenőről (Kát. 45.1.), folyamatos hullámvonallal és a foglalat tövénél 2-2 kopott gömböcskével díszített, eredetileg köves gyűrűt Tüskevárról (Kát. 50.2.2.1.), valamint egy gyöngyözött huzalból készített, ma kő nélküli köves gyűrűt őriz múzeumunk Balácáról (Kát. 14.2.46). A foglalat tövénél elhelyezkedő gömböcskéket, ill. ellapított gömböcskéket találunk a halimbai ezüst- (Kát. 22.1.3.) és egy balatonalmádi ugyancsak ezüst, köves gyűrűnél (Kát. 8.2.1.9.). A bronzgyűrűk általában vésett díszítésűek, ill. pántgyűrűk. Vasgyűrű Paloznakról szarkofágból (Kát. 38.3.), ill. Moson megyéből (Kát. 32.1.) került ajándékképpen gyűjteményünkbe, ahol ismeretlen lelőhelyű vasgyűrűket is nyilvántartásba vettek (Kát. 53.17., 53.122.).

A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményének karperecéi bronzból, üvegből, gagátból, csontból, vasból és borostyánból (?) készültek. Az üveg karperecek többnyire fekete vagy sötétkék színűek, D keresztmetszetűek, vagy csavartak (pl. Kát. 25.1.1., 14.2.52., 40.1.3.). A bronz karperecek között az inotai 2. halom csavart karperecé (Kát. 24.2.1.) a legkorábbi, a II. század elejére keltezhető (PALÁGYI 1981, 44., T. XX. 18.). Az 1903- as tótvázsonyi ásatás (Kát. 49.1.1-8.), az 1903-as sikátori lelőhelyű ajándék (Kát. 43.1-10.), az 1963-as balatonfüredi leletmentés és ajándék (Kát. 9.3.1.1-8., 12-16.), valamint a balácai 2003-as ásatás (Kát. 14.9.2.3.2-5.) eredményeképpen a veszprémi múzeumba került bronz karperecek között szinte valamennyi, késő római korra jellemző formát megtaláljuk. A Balatonakali-Ságpusztáról származó bronz karperecünk (Kát. 7.1.) az állatfejes végződésű darabok közül a legrészletezőbb és a legérzékletesebb kidolgozású.

8