Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Nagy Mariann: A Dunántúl társadalmának polgárosodása az 1862. évi birodalmi adóstatisztika tükrében

a nagykanizsaiban a magyarországi átlagnál is alacsonyabb az ipari tevékenységet űzők által fizetett átlagos adóösszeg. Az ipari foglalkozásokat nézve egyébként az egy adózóra jutó adóöszszeg a győri körzetben a legmagasabb, majd a soproni következik, ettől alig marad el a pécsi. A kereskedelemmel és egyéb tevékenységgel foglalkozók esetében módosul az alrégiók sorrendje: egy adózóra legnagyobb adóösszeg a pécsi körzetben jut, ezt követi a nagykanizsai, szorosan mögötte a soproni, legvégül pedig a győri. Érdemes még rámutatni az 1000 lakosra jutó adózók számában (7. táblázat és 4. ábra) mutatkozó Magyarországon belüli és a dunántúli régiók közötti eltérésekre: a négy adókörzet közül valamennyiben több polgári jellegű tevékenységet űző egyén jutott 1000 lakosra, mint az ország más területein (Buda és Pest kivételével). Jelentős különbség mutatkozik azonban a dunántúli minimális és maximális értékek között: a nagykanizsai körzetben az 1000 lakosra jutó adózók száma alig több mint a fele a győri körzetének. Az 1000 lakosra jutó adóösszeget (8. táblázat és 6. ábra) vizsgálva a nagykanizsai körzet értéke jelentősen elmarad az országos átlagtól, a győri körzeté viszont 60%-kal meghaladja azt. A pécsi és soproni adókörzetekben számított értékek jóval alacsonyabbak a győrinél, de lényegesen magasabbak az országos átlagnál. A polgárosodás szintjét vizsgálva úgy tűnik tehát, hogy a nagykanizsai adókörzet a Dunántúl legkevésbé, míg a győri a leginkább fejlett alrégiója. Milyen tevékenységek után, milyen szakmák önálló vállalkozói fizettek jövedelemadót? (9. táblázat) Legnagyobb számban azok a kisiparosok és kiskereskedők, akik a lakosság alapvető, mindennapi szükségleteit elégítették ki: az iparosok közül a szabók, csizmadiák, cipészek, molnárok, takácsok, kovácsok, asztalosok, bognárok, kádárok, fazekasok, szűcsök, pékek, lakatosok (e szakmák mindegyikében több mint 500 vállalkozó fizetett jövedelemi adót, de a legelöl felsoroltakban több ezer is), továbbá a kiskereskedők, vegyeskereskedők és szatócsok, a vendéglősök, a házalók, a hentesek és a bormérések tulajdonosai, valamint a különféle föld- és regálébérlők. A felsorolt iparűzők általában szerény jövedelemmel rendelkeztek, legalábbis erre utal a 10 forint alatti 77