Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Társasági élet, szórakozás - Baja Helga: A századforduló korabeli Pécs ünnepeinek társadalma az 1893-as események alapján

elemzésével nemcsak a rendezők csoportjára derül fény, hanem az ünnepeken megjelenő vendégek áttekintése is lehetséges. Végül rövid fejezet jut a báloknak is. A dolgozat végére kirajzolódnak a korabeli társasági élet fontosabb körvonalai. A város fejlődése Pécsett a 19. században három nemzetiséget találhatunk: éltek itt magyarok, németek és bosnyákok. A század második felében azonban a lakosság kezdett elmagyarosodni, ami azt jelenti, hogy egyrészt magyar nyelven kezdtek beszélni, másrészt egymás között házasodtak. Városrészek szerint azonban igen jól elkülöníthető, hogy mely csoportok hol éltek. A belvárosban laktak a módosabb magyar és német polgárok. Róluk szólt a társadalmi élet: ők töltötték be a fontosabb városi és megyei funkciókat, valamint ők voltak azok az iparosok és kereskedők, akik a város gazdasági életét irányították. A belvárosi utcákban (Széchenyi tér, Király-utcza, Ferencziek-utcza, Irgalmas-utcza, Apácza-utcza, Perczel-utcza stb.) voltak a bazárépületek, üzletek, a Pécsi Napló kiadóhivatala, műtermek, ügyvédi irodák. Ugyanakkor a polgárok magánházai is itt sorakoztak. A század második felére már legtöbbjük két- vagy többemeletes, villanyvilágítással. Az utcákon kövezett utak kanyarogtak. Ezzel szemben a külvárosokban kispolgárok, iparosok éltek, ezek a városrészek nagyon fejletlenek voltak. A Budai külváros elsősorban a bosnyákoké. Az utcákon állt a szemét és a szennyvíz, leginkább sikátorokhoz hasonlítottak. A városrész északi részén, a Tettyére vezető úton a bosnyák pécsi fuvarosok laktak, kicsit jobb házakban, de hasonló körülmények között. A Szigeti külvárosban főként magyarok laktak, falusias környezetben. Széles, poros utak, földművelés és állattartás jellemezte a városrészt. A Siklósi külvárosban elsősorban nem lakóépületek álltak, hanem a kereskedők és iparosok raktárai. A város részeként említhetjük még a Mecseket. A hegyoldalban a módosabb polgárok szőlői sorakoztak, eleinte csak pincékkel, majd a század végétől felépültek a tornácos villák, amelyeket nyaralóként használtak. 414