Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Nagy Imre Gábor: A közigazgatási tisztviselők a dualizmus korában Pécsett

szemléltetik a pénz befektetésével kapcsolatos gondolkodásmódot. Voltak, akik pénzüket egyáltalán nem fektették be, mások vagyona hagyományosan ingatlanból (ház, szőlő stb.) állt, megint mások a modern befektetési formákat (takarékbetétkönyv, kötvény, életbiztosítás stb.) részesítették előnyben, néhányan alapítványokat tettek, és természetesen voltak, akiknek semmiféle befektetni valójuk nem volt (valószínűleg ők alkották a többséget). Nagyobb vagyont egyedül a járási tiszti orvos hagyatéki leltára, dr. Trixler Rudolfé tartalmaz. 75 056,46 koronás bruttó vagyont kitevő hagyatéka egy 22 413 korona értékű siklósi külvárosi (Indóház u. 11.) házból, 44 586 korona értékpapírból, némi készpénzből és 2115,90 korona értékű tárgyból állt.

16 A kettős kötődésű Trixler Rudolf esetében azonban semmi esetre sem a tisztviselői, hanem az orvosi pálya lehetett a meghatározó vagyonképző elem, nem is tartozott a hivatalnoki elithez. Gyáni Gábor és Bérdi György is azt emelték ki kutatásaik során, hogy Pécsett az értelmiség legnagyobb jövedelmű csoportját az orvosok alkották, az ügyvédek csak utánuk következtek.

17 Trixler Rudolf a vagyoni elitnek ahhoz a köréhez tartozott, akik pénzüket a biztosnak ítélt értékpapírokba fektették és nem a hagyományosnak mondható ingatlanokba. A közigazgatási tisztviselők középrétegéhez tartozó Bûcher Alajos szőlészeti és borászati felügyelő pénzét balassagyarmati és pécsi takarékbetétkönyvekbe fektette. Bruttó vagyona 26 304,70 koronát tett ki, se ingatlana, se adóssága nem volt.

18 Gerzabek Vilmos nyugalmazott kir. kataszteri főmérnök egyedül egy 600 koronás életbiztosítási kötvénnyel rendelkezett, más ingó és ingatlan vagyonnal nem. Gerzabek Vilmos a pécsi kataszteri felmérési felügyelőségen dolgozott, halálakor pedig Temesvárott lakott.

19 Közös bennük, hogy mint állami tisztviselők - e korban eléggé megszokott módon - nem egy helyen élték le életüket, hanem ott, ahol a szolgálat megkövetelte. Az is közös bennük, hogy megtakarításaikat nem hagyományosan ingatlanba, hanem kötvénybe, takarékbetétkönyvbe fektették. Ugyancsak takarékbetétkönyvben (4140 korona) volt Ritzl Viktor megyei irodatiszt vagyona. Neki ingatlana nem volt ugyan, de a felesége két házzal is bírt (10 308, 258