Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Huszár Zoltán: Munka, munkaidő és bérezés a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányavidékén és Steirmarkban a 19. század végén

A 100 oldal terjedelmű anyag a modern polgári állam velejá­rójaként megjelenő szakbürokrácia alapos, a bányász életét szinte teljesen átfogó, összeállítása. Szellemében a Bányatörvény fent idézett 200. §-ának útmutatásait követte, lebontva azt a helyi vi­szonyokra. A Szabályzat ismertetésére a jelen esetben terjedelmi okokból nem kerülhet sor, így összefoglalóan annyit mondha­tunk róla, hogy világosan kirajzolódik belőle a 19. század utolsó harmadában megalapozott racionális munkakultúra, munkarend, amely egy jól prosperáló nagyvállalat működését stabillá, folya­matossá tette. A Szabályzati, szakaszának (Általános határozmányok) 1. §-ában az alábbiak olvashatók: „Minden bányafőnök tartozik arról gondos­kodni, hogy ezen szolgálati és büntető szabályzat a felvigyázó­és munkásszemélyzetnek évenkint legalább egyszer oly nyelven, melyet minden egyes személy bír, felolvastassék." 21 Mindebből arra lehet következtetni, hogy a felvigyázó- és munkásszemély­zetnek közös nyelvet kellett találni - a 19. század végén ez a német volt, és csak a századforuló után lett a magyar; továbbá, hogy a munkások jelentős része nem tudott olvasni. Kérdésként vetődhet fel, hogy az olvasásban járatlan emberek számára a Szabályzat évenként egyszeri felolvasása milyen szintű megértést, értelme­zést tett lehetővé? A munkások felvételére vonatkozóan azt olvassuk, hogy 12 év alatt nem vehető fel senki, a 12-15 év közöttieknek az ismétlő­iskola látogatása kötelező, és az iskolaköteles napokon legfeljebb hat órán át, egyéb munkanapokon nyolc órán át tarthatók munká­ban. „A 16-ik életév betöltése előtt munkások legfeljebb tíz órán át tartó oly munkánál alkalmazhatók, mely egészségökre nem ár­talmas és a testi fejlődést nem akadályozza; ...éjjeli, azaz esti 9 órától reggel 5 óráig tartó munkára egyáltalán nem alkalmazha­tók." 22 A munkaalkalmasságot - tehát, hogy a munkábaálló „telje­sen egészséges és erős testalkattal bír" 23 - a bányafőorvos igazolta. A Szabályzat 7. §-a a munkások, felvigyázók, valamint az összes többi alkalmazott osztályokba sorolásáról intézkedik: „A bányában dolgozó személyzet állandó és nem állandó munká­sokra oszlik fel. Minden újonnan felvett munkás és felvigyázó a 239

Next

/
Thumbnails
Contents